A házsongárdi temető régi sírkövei (Adatok Kolozsvár művelődéstörténetéhez)

Az 1585. évi nagy pestisjárvány idején Kolozsvár elhunyt lakóit már nem tudták a város falain belül eltemetni. Ekkor nyitották meg a Tordai-kapu közelében a Házsongárdi temetőt. A több, mint másfél évszázad sírkövei ma már nincsenek meg, de Herepei János hatvan-hetven évvel ezelőtti kutatásai révén sokat megismerhetünk közülük. E könyv lapjain nem csupán reneszánsz és kora barokk sírkövekről olvashatunk, hanem azoknak az élettörténete is megelevendedik, akik e kövek alatt nyugodtak. Elvonulnak előttünk a papok és professzorok, a céhmesterek, az iparosok különböző rétegei, az előkelő ötvösök, szűcsök, tímárok, szíjgyártók, szabók, erszényesek, magyar és szász nemzetiségűek, reformátusok és unitáriusok, mert ez időben ezek lakták a "kincses Kolozsvárt". A török uralom idején Erdély és annak fővárosa, Kolozsvár volt a magyar művelődés fellegvára, a vallási és nemzetiségi szabadság jelképe. A Házsongárdi temető sírköveinek pontos leírásán s az ehhez kapcsolódó kultúrtörténeti fejtegetéseken keresztül megismerhetjük a város, s az egyes ember életét.