A funtineli boszorkány I-III.

Életmű Sorozat -I . Az Ursu-beli lány - Van egy hegy magasan a Maros fölött, ahova valamikor Isten ült le megpihenni a Teremtés fáradalmai után. Ide vetette a sors Nucát, a természet lányát, hogy meg tanuljon élni, azaz örvendeni mindennek, amit a Teremtés csodája az embernek szánt, és elviselni mindazt, amit az ember maga talált ki felebarátja sanyargatására. Az örömök megélésében segítségére volt az erdő, a hegyek, a friss vizű patakok, a csoda világában élő állatok, a segítőkész lelkek, a bánat forrásaként a rosszak, az Isten rendjével és törvényeivel dacolók. És mire szemrevaló lánnyá cseperedett, mindent megtanult, amit egy magafajtának tudnia kell. Helyére tudta tenni tudatában a megélt szépet, és a megtapasztalt rontást is, csak azzal a furcsa ténnyel nem tudott mit kezdeni, hogy ott van a homlokán a jel, tenyerében az írás: boszorkánynak született - megérzi a szemek mögött a gondolatot, meghallja a szavakat, amiket mások nem mondanak el, de aki vele alszik, a halállal alszik, aki megkívánja őt, a halált kívánja meg. Szabad-e szeretnie tisztán és rajongással annak, akit a bosszú angyalának teremtettek, akinek egyidőben szépet és borzalmast, gyönyörűségest és félelmest ígér a sorsa, akinek vére - akarata ellenére - megcsúfolt szűzek bosszúját hordozza, aki megcsalt leányok átkát váltja valóra, aki, ha életet hozna a világra, maga ölné meg azt is, anélkül, hogy tehetne róla? Szörnyűséges terhet visel, kinek egy látó-asszony jóslatával kell együtt élnie. Ma már csak mesének tűnhet, amelynek titokzatos szálait talán csak roskadó tüzek mellett összehajló pásztorok szőttek, de a csodák túlélik a mesélőket. II. Az amerikai emigráció "legmagyarabb" írójának, az Erdélyi Szépmíves Céh egykori neves alkotójának egyik legismertebb és több nyelvre lefordított regénye. A funtineli boszorkány reális elemekkel vegyített romantikus, meseszerű története - az író jelentősebb írásaihoz hasonlóan - a szűkebb szülőhazába, Erdélybe kalauzolja vissza az olvasóközönséget.A háromkötetes, terjedelmes regény hősnője a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca. Az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő beteljesedése közepette: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca először menekülne saját végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját. És a jóslat mintha hazudna, rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket - unokáját -, hogy örökösként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét - saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét -, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát. (Legeza Ilona)