A XVIII. század művészete

Igen értékes forrásanyag ez a kötet, amely két múlt századi francia regény- és tanulmányíró, Edmond és Jules de Goncourt művészeti esszéit tartalmazza. A Goncourt-ok regényeit ma már kevesen olvassák, és még kevesebben tudják, hogy a Goncourt fivérek a korabeli és a régebbi képzőművészet iránt is szenvedélyesen érdeklődtek, műgyűjtők és egyszersmind kritikusok voltak, sőt Jules de Goncourt maga is készített egyáltalán nem amatőr-kézre valló rézmetszeteket. Fogékonyságuk és közönyük antagonizmusa meghökkentő: az impresszionisták kortársaiként részben érzéketlenül, részben bosszankodva mentek el a korabeli kezdeményezések mellett, míg a japán művészetet szinte elsőként fedezték fel, rajongtak érte és propagálták; azt a japán művészetet, amely az impresszionistákat és különösen az utánuk jövő nemzedéket, élén van Goghgal, annyira inspirálta. A XVIII. század művészete iránti vonzódásuk is igen figyelemre méltó, hiszen a közelmúlt festészetét rendkívül friss szemmel érzékelték, és modern, szenzualista képzőművészeti szemlélettel értékelték. Karakteres arcképeket rajzoltak a Saint-Aubinokról, Gravelot-ról, Cochinról, Moreauról, azokról a rézmetszőkről, akik koruk társadalmi és erkölcsi fonákságait vették célba. Tanulmánykötetük legszebb és a mai olvasó számára is legélvezetesebb fejezetei azonban a festőkről szóló pompás írások, a Fragonard, Watteau, Boucher és Chardin művészetéről szóló emelkedett hangvételű tanulmányok, melyek irodalmi stílusa szinte teljesen egybeesik az elemzett tárgy képzőművészeti stílusával, érzékenységével, cikornyáival és színpompás villódzásaival. A könyvet 12 művészeti reprodukció illusztrálja.