A Tisza áradása - A rendszerváltás rövid története, 2024-2026

Mindig irigyeltem azokat, akik naplót írnak. Különösen magukkal ragadnak a fontos történelmi időkben papírra vetett feljegyzések, mint amilyen Bojár Iván Andrásé. Iván helyettem is írta, ráadásul a közösségi médiában folyamatosan, valós időben megosztotta egy kényes ízlésű, szigorú ítéletű entellektüel érzékeny reflexióit. Valójában több ez, mint napló, már-már fejlődésregény, közös történetünk, ébredésünk és reményünk regénye. Egy történelmi jelentőségű helyzet - ahogy ő nevezi, nagybetűvel, a Pillanat - világos felismerésével indul, de az óvatos reményen egy pillanatra sem kerekedik felül a vakhit, a tisztánlátást nem homályosítja el a rajongás, sőt újra együtt éljük át a kételyek, lelki megtorpanások hullámvölgyeit is.De Iván nemcsak regisztrál. Mivel a közösségi média révén ezrekhez jutott el, naplója jelentős politikai eszköz, mondhatnám, kampányfegyver is volt. Mert mindvégig következetesen, bátran kiállt a szavazatmegosztás ellen és az új közép választási győzelme érdekében.  És egyúttal, az én szememben legalábbis, visszaszerezte az értelmiségi szerep már-már veszni látszó becsületét.Népbetegség az amnézia: reménytelen volt felgyorsult történelmünk minden mozzanatát napról napra követni, pláne fejben tartani. Iván történelmi olvasókönyve segít, hogy ne felejtsünk!Hann Endre