A Szegedi Szabadtéri Játékok Kézikönyve 1931-1991

ELŐSZÓ Részlet a könyvből: Egy város színházi élete mindig érzékenyen reagál a kor kisebb-nagyobb eseményeire. Tömegvonzó ereje néha szinte besodorja az embereket az előadásokra, máskor a színház erőtlenné válik, a legnépszerűbb művészek sem tudják csalogatni a közönséget. Szeizmográfként mutatja Szeged színháztörténete is a fel-feltűnő kolerajárványokat, a fenyegető árvízveszélyt, de pontosan jelzi a politikai-társadalmi mozgásokat, a szellemi élet változásait is. A tízes évektől e körbedarabolt országban megváltozott a Dél-Alföld központjának szerepköre. A határokkal, vámokkal lekerekített világban kereskedelmi gócpont-jellege háttérbe szorult, a kolozsvári egyetem átkerülésével, a csanádi püspökség székhelyének kijelölésével egyetemi város lett, szellemi tőkéje egycsapásra megnövekedett. Ennek épületbeli feltételei teremtődtek meg a Rerrich Béla által megálmodott, négyszögletes zárt téren, a befejezéshez közeledő Fogadalmi templom előtt. Az egyház és a tudomány igényeit szolgáló püspöki hivatal, az egyetemi intézetek árkádsorai alatt helyet kapott a művészet is, létrehozták a Nemzeti Emlékcsarnokot.