A Lusiadák

Nagy múltú kis nép a portugál, a XVI. században emlékezetes lapokat írt az új földek és új ismeretek felé, kincsre dicsőségre szomjasan törő európai reneszánsz ember történetébe, és meghatározóan hatott egész földrészek művelődésére. Modern földrajzi világképünk kialakulásának ideje, a felfedezések kora a portugálság nagy pillanata; Camoes hőskölteménye, A lusiadák (1572) pedig ennek a nagy pillanatnak világirodalmi jelentőségű bizonylata. A portugál szellem legegyetemesebb érvényű klasszikusa, ez a kétes cimborák közt forgolódó művelt katonaköltő igazi reneszánsz egyéniség volt; szenvedély fűtötte, viharos élete egy dicsőségében is küzdelmes, nagyszerűségében is viszontagságos, hősiességében is nyomorúságos kor jelképe. Remekműve, A lusiadák - Vasco da Gama indiai útja kapcsán - az antik eposz eszközeivel, de olaszos stanzákba foglalt, bensőséges lírával vázolja fel népe sorsát és jellemét, Lusus fiainak, vagyis a portugál világnak hatalmas költői látomását, és olyan mitológiát fogalmaz meg, amely a vitézség, az életerő, a küldetéstudat és a helytállás vonásait rajzolja a portugál nemzet - és az újkori fehér ember - arcképére.