A Karvaly árnyékában

"Néhány pillanatig tétováztam, míg keresztülfutott az agyamon a gondolat, hogy hátha csak csapda ez az egész: hátha csak azért csalnak a bokrok mögé, hogy megöljenek... Hátam mögé sandítottam, de nem láttam senkit. Mindenesetre még mindig élek, pedig az egyre erősödő holdfényben én vagyok a világ legjobb céltáblája. Aki a bokor mögött lapul, rég leszedhetett volna, ha akar, és ha hangtompítót használ, még a madarak sem riadtak volna fel a fákon. Nagyot szippantottam a már valamivel hűvösebb levegőből, széthajtottam az ágakat, és benyomultam a bokrok közé. - Maga az, Sanders? - ismételgettem egyre türelmetlenebbül. - Az ördögbe is, mire való ez a bújócska? Mivel még mindig nem mozdult semmi, újabb lépést tettem előre. Közvetlenül a lábaim előtt kígyózott a kerti ösvény, amely a bokorcsoportot megkerülve kanyarodott errefelé. Megvontam a vállam, és már-már azon voltam, hogy kilépek az ágak mögül, és visszamegyek a tavacska felé, amikor halk, reszelős suttogás hangzott fel közvetlenül mögöttem. - Ne forduljon hátra! Ne forduljon hátra, mert megölöm! Szavaival egy időben éreztem, hogy valami undorítóan kemény tárgy fúródik a hátamnak, közvetlenül a medencecsontom fölött. Késnek saccoltam, mivel ahhoz túlontúl vékony volt, hogy revolvercső legyen. Olyan mozdulatlanná merevedtem, mint az a bizonyos sóbálvány Szodomában..." Az olvasók előtt már a Szindzse szeme című krimiből jól ismert Leslie L. Lawrence azonban - bár több gyilkosság és merénylet megakadályozásáról le kell mondania - nemcsak a bokrok közül vágja ki magát, hanem - Karvaly nevű kollégájával összeműködve - a szövevényes bűncselekmény-ingoványból is.