A KÉPES KRÓNIKA ÜZENETE

Mindenek előtt tisztáznunk kell, mit kínál és mit nem kínál ez az írás a maga múltja iránt érdeklődő magyar olvasónak. Nem kínál tengernyi jegyzettel kísért helyreigazítás-kampányt, amelynek során - régi jó szokás szerint -lépten-nyomon orrára koppintanánk a Képes Krónika szerzőjének: ez sem így volt, az sem úgy, itt is tévedett, ott is csúsztatott, szóval hogy a dolgok egészen máshogy estek, mint ahogy ő beszámol róluk. Nem fogunk ráförmedni, mondván: Atilla csakazértsem magyar király, s ugyan hogy is lehetne az Árpád-ház vér szerinti felmenője! És nem rójuk fel neki, hogy az ,,első bejövetel" (a hunoké) után egyetlen szót sem ejt az avarok fényes birodalmáról, sem az őket állítólag megleckéztető Nagy Károlyról, ezzel szemben mindössze öt nemzedéknyi időköz után máris a magyarokat (nem Bíborbanszületett Konstantin turkjait!) vonultatja be a Kárpát-medencébe. Szeretnénk, ha a kedves olvasó előítéletek nélkül fogná kezébe a Krónikát, és azzal a meggyőződéssel böngészné végig, hogy a XIV. századi szerző a legjobb tudása szerint számol be a magyarok - őseink! - viselt dolgairól. Ha olykor-olykor vastagabban fog is a tolla a kelleténél, biztosak lehetünk benne, hogy a megengedhetőség keretei között teszi ezt. Hiszen királyi megbízó számára fogalmaz, mégpedig annak is a legszűkebb értelemben vett családi ügyeiről, nem arcnélküli alattvalók gátlástalan manipulálása a célja. A történelmi események lényegi összefüggéseit illetően pedig általában igazat, fontosat és tanulságosat mond. Pap Gábor A Képes Krónikával foglalkozó kutatók jobbára egyetértenek abban, hogy az írásműnek nemcsak a betűiből kiolvasható szövege, hanem a színpompás képeinek festett világa is hiteles krónikát ír. A miniatúrák olykor egészen eltérnek a szövegben megidézett eseményektől, látszólag meg is feledkeznek róluk. Önálló véleményt fogalmaznak, és ezáltal új megvilágításba állítják az eseményeket. Más esetben viszont a kép hűen követi az írott szöveget, s annak egy-egy részletét kiemelve, új színekkel telítve vetíti elénk a múlt legfontosabb tanulságait. Ugyanakkor tényként könyvelhetjük el, hogy a Képek a Krónika szövege nélkül, önállóan is értelmes egészet alkotnak. A parányi színes képeken megörökített eseményeket folyamatosan lehet olvasni, s az így ,,elolvasott" krónika hitelesség tekintetében nem marad el az írott szöveg mögött. Mint képírásban fogalmazott üzenet kér figyelmet magának. Ennek első számú szabálya pedig úgy szól, hogy egy képről mindig azt és csakis azt szabad leolvasnunk, ami rajta van. Ugyanilyen alapvető tételnek számít, hogy minden esetben meg kell találnunk a kép mondanivalójának egészéhez, illetve egyes részleteihez pontosan illő, jelentésük mélyebb rétegeibe is bevilágító szavakat. A képek üzenetét tehát csakis a magyar nyelv megfelelő fogalmainak megtalálása révén, azaz találó megnevezésekkel lehet megszólaltatni.