A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével II. - Csendes ötvenhatosok

A szovjet tulajdonba került bauxitbányáinkat 1954-ben visszavásároltuk. 1962-ben Apró Antal, Moszkvában, aláírta a timföld-alumínium egyezményt. De miért nem itthon dolgoztuk fel a bauxitot olcsó szovjet árammal? Miért szállítottuk a nyersanyagot Volgográdba, majd az alumíniumot onnan vissza - vasúton? Miért tiltották meg a titánnal kapcsolatos magyar kutatásokat, hiszen Gillemot professzor már 1949-ben megkezdte kísérleteit a nyírádi bauxit titántartalmával kapcsolatban, és a fémtitán előállításáért 1957-ben Kossuth-díjat is kapott? Miért nem esik szó a magyar-szovjet timföld-alumínium egyezményben a nyersanyagunk titántartalmáról? Milyen környezeti károkkal kellett volna szembenéznünk, ha tovább folytatódik a nyírádi és a Tatabánya környéki vízemeléses bányászkodás? Kérdések garmadája merül fel, melyek egy részére Balogh Zoltán csak az 1991-es fegyelmi eljárás során, állásából való fölfüggesztése és a hévízi Kórházból történt kitiltása után kapott választ.