A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével I.

Az 1970-es évektől a hadiipar számára rendkívül jelentős bauxitot a magyar ipar a Nyirád-térségi karsztvíz alatt elhelyezkedő lencsékből kívánta biztosítani, ehhez a Balaton vízmennyiségének háromszorosát kitevő kristálytiszta ivóvizet kellett kiemelni a karsztból. A világhírű tavat ökológiai katasztrófa fenyegette! /.../ 1986-ban leégett a tóépület. Egy évvel később vette át a szerző a tavat üzemeltető Hévízi Kórház vezetését. Az ipar vezetői szerint újabb Balaton-nagyságrendű karsztvíz kiemelése vált szükségszerűvé, hogy a szovjetek felé fennálló szerződésben foglaltaknak eleget lehessen tenni. Az utasításba adott megállapodást az összes érintett minisztérium legfelső vezetése szentesítette, a Hévízi Kórház azonban - mint üzemeltető - megtagadta a megállapodás aláírását, amely nemcsak a Hévízi-tavat, hanem a tizennégyezer négyzetkilométeren elhelyezkedő gyóygfürdőket, köztük a budai gyógyforrásokat is megszüntette volna. /.../ 1996 augusztusában zártkörű privatizáció keretein belül az ALTUS-birodalom tulajdonába került a Bakonyi Bauxit Rt. A kibányászott bauxit helyére ájszaka kamionokkal hordják a hulladékot, és reggelre kötelező az elföldelés... Hévíz védőinek egyelőre sikerült megakadályozniuk, hogy veszélyes hulladékot is elhelyezzenek ide. Újra veszélyben a karsztvíz? Kik az érintettek? Milyen haszna származhat ebből a tulajdonosnak, és milyen kára származhat ebből a karsztvizat ivó milliónyi honfitársunknak?