A 20. század zenéje

ELŐSZÓ A huszadik századi zene tárgyalása előtt figyelmeztetnünk kell az Olvasót: olyasmiről lesz szó, aminek tekintélyes részét még nem írták meg. Szerencsére azt legalább joggal állíthatjuk, hogy a huszadik századi zene története valamikor 1900 táján kezdődik, ritkaság az ilyen pontos kronológiai határvonal. A kultúra történetét több szempontból tárgyalhatjuk: események egymásutánjaként (általában így gondolkodunk az ókor történetéről), nagy történelmi erők mozgásaként (ilyennek tekintjük a reneszánszt és a reformációt), társadalmi, politikai és gazdasági törvényszerűségek következményeként (ez a középkorral, a barokkal, a rokokóklasszikus periódussal kapcsolatos nézőpontunk), vagy tekinthetjük elsődlegesnek a teremtő egyéniségek szerepét (ez a romantikus felfogás). A különböző megközelítési módok nem okvetlenül zárják ki egymást, sem azt, hogy a kultúrák történetét eszmék történetének tekintsük. Én ez utóbbi elképzelés szellemében próbáltam írni, de remélem, az előbbi felfogások egyikéről sem feledkeztem meg teljesen. Századunk mintegy hatvanöt évének zenei fejlődését a múlttal szemben és attól elkülönítve elemzem. E zene változatos és egységes kiteljesedését, a jövő számára tartogatott lehetőségeit vizsgálom. Vissza TARTALOM Ajánlás 5 Előszó 9 Bevezetés A huszadik századi zene és a múlt 15 A hagyományos tonalitás bukása A források 23 A párizsi forradalom 31 Debussy 32 Debussy után 38 Az oroszok 41 A Forradalom: Bécs 45 Berg és Webern 51 Az új tonalitások Stravinsky és a neoklasszicizmus 59 Neoklasszicizmus és neotonalitás Franciaországban 71 Ravel 72 A "Hatok" 74 Neoklasszicizmus és neotonalitás Franciaországon kívül 80 Hindemith és a Gebrauchsmusik 80 A neoklasszicizmus elterjedése 84 Nemzeti stílusok 88 Kelet-Európa: Bartók 89 Kelet-Európa: Magyarország és Csehszlovákia 93 Kelet-Európa: Oroszország 96 Észak-Európa: Skandinávia 101 Anglia 102 Dél-Európa: Olaszország és Spanyolország 106 Latin-Amerika 110 Az Egyesült Államok 112 A zenésszínház 117 Puccini és a verizmus 117 A wagneri hagyomány és az expresszionista opera 120 A vegyes műfaj és a kamaraopera 125 Az angol nyelvű opera 130 Atonalitás és tizenkéthangúság A bécsi iskola 132 Schoenberg és a tizenkéthangúság gondolata 132 Berg és Webern 141 A tizenkét hangú zene elterjedése 146 Közép-Európa 148 Közép-Európán kívül 150 Az Egyesült Államok 155 Az avantgard és ami utána következik A II. világháború előtt 160 Források 162 Ives 164 Más újítók: Varése 169 Cowell; Európán és Amerikán kívüli hatások 177 Technológiai kultúra és elektronikus zene 178 A háttér 179 A fő központok 182 Ultranacionalizmus és szerializmus 185 Babbit és az amerikai szerializmus 186 Az európai szerializmus 188 Antiracionalizmus és aleatória 193 Az új élő zene: Amerika 200 Az új virtuozitás 203 "Third-stream" - az új előadói gyakorlat 212 Posztszerializmus: az új előadói gyakorlat Európában 216 Stockhausen 217 Boulez 221 Xenakis és Kelet-Európa 225 Olaszország 228 A modern zenén túl 231 Minimalizmus és conept art 235 Az új popkultúra 239 A hangzás mint képmás: zene és nyelv 244 Multimédia és zenésszínház 248 Függelék Kottapéldák 259 Bibliográfia (Összeállította Wilheim András) 286 Névmutató és a könyvben említett művek mutatója 295