HÁZ JERUZSÁLEMBEN
Angelika Schrobsdorff munkája az írónő 1987-88-ban Izraelben töltött éveiről szól. Jellegzetes szeretetteljes, mégis szarkasztikus stílusában mesél a barátairól, izraeliekről és palesztinokról egyaránt. Mindig igyekszik a szituációt mindkét fél, a palesztinok és az izraeliek szempontjából is ábrázolni. A történet így egyaránt szól a gyűlöletről - mindkét oldal gyűlöletéről a másikkal szemben -, és ugyanilyen súllyal arról is, hogy miképp tudnak együtt élni az oly különböző emberek a háborúskodás sújtotta földön. A sokat megélt írónő könyvének fő témája - bár a könyv maga a nyolcvanas évek végének történetein keresztül tárja elénk - ma is eleven és megoldatlan probléma, mint azt a napi híradásokból tudjuk. A jeruzsálemi óváros közelében lakó Schrobsdorff testközelből élte meg az örök izraeli-palesztin konfliktust, s könyvében őszintén, egészséges iróniával tudósít élményeiről.
CSEREPEK
A könyveknek van saját élete, mely nem mindig követi a szerzői szándékot. "Nincs szándékomban sem történelemkönyvet, sem családregényt az olvasó kezébe adni" írta a szerző az első kiadás megjelenése alkalmából. Márpedig a Cserepek családregény, s ha nem is történelemkönyv, de nagyon alapos és mély elemzése a magyar zsidóság és a mindenkori államhatalom közötti bonyolult, sokszor tragikus, máskor egyenesen végzetes, megint máskor ellentmondásos viszonyról a 12. századtól napjainkig. Lénárt György annak a sok ezer zsidó családnak állít emléket avatott tollal és példás felkészültséggel, melyek száz-kétszáz vagy háromszáz évvel ezelőtt, vagy még régebben telepedtek le ebben a hazában, s részesei, de sokszor alkotói is lettek történelmünknek. Ő maga cserepeknek nevezi információdarabkáit a magyar zsidóság történetéről, az olvasó azonban meglepetéssel tapasztalja, hogy ezek a cserepek értékes emléktárggyá állnak össze. Azokra a magyar zsidókra emlékeztet a könyv, akik mindenkor arra törekedtek, hogy beilleszkedjenek a magyar társadalomba, s nem rajtuk múlt, hogy ez sokszor nem sikerült.
AMI ÖSSZEKÖT
Vajon előny vagy hátrány, ha egy történelmi jelentőségű elnök fiaként látjuk meg a napvilágot? Képesek vagyunk elviselni, hogy egész életünket a nyilvánosság előtt kell leélnünk? Hogyan éljük meg a saját tragédiáinkat és boldog pillanatainkat, ha azok nem csak ránk tartoznak?
Vajon kicsoda Justin Trudeau? Kanada miniszterelnöke most végre feltárja, mi vezette el azokhoz az eszmékhez, amelyek ma politikai tevékenységét befolyásolják. Megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzte és fűzi a gyönyörű Sophie Gregorie-hoz. Végre megérthetjük, Justin fiatalemberként hogyan találta meg saját hangját, és miért döntött úgy, hogy politikai pályára lép.
Betekintést nyerhetünk abba, hogy Trudeau miképpen kezelte a 2011-es liberális vereséget, és hogyan reagált arra, hogy a kanadai nép látszólag teljesen elveszítette a kapcsolatot a Liberális Párttal. Vajon mi motiválta abban, hogy a nehézségek ellenére folyamatosan segítette a párt megújulását?
Justin Trudeau meggyőződése, hogy Kanadát épp a sokszínűsége erősíti és teszi naggyá. És hogy mi a titok? Mit kell tenni, hogy egy ország felvirágozzon? Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem mindig azt, AMI ÖSSZEKÖT!
NYÍLT TITOK
"Amikor kiderült: memoárt írok, elszabadultak az indulatok. Miután a kéziratot véleményezésre átadtam egyik volt kollégámnak, a Whitehall teljes erővel beindította kármentő gépezetét. Ki tudja, hány másolat készült róla, de hosszú hallgatás után mindenki csak lebeszélt a visszaemlékezések kiadásáról. Védekeznem kellett, aztán félnem, hogy letartóztatnak. Végül az is megérne egy történetet, miként vett kedvező fordulatot az ügyem... A megjelenés körüli viták arról győztek meg, hogy a titkosszolgálatok egy része még mindig fontosnak tartja, hogy az információk döntően csak számukra legyenek hozzáférhetőek. Ez pedig inkább gátolja, mintsem segítené a mindenkori titkosszolgálatok munkáját, különösen a 21. században, amikor a nyilvánosság e téren is elengedhetetlen. A rizikót vállalni kell, de nem szabad hagyni, hogy a dolgok felemás módon kerüljenek napvilágra..." A könyv megjelenése óta tart a vita: Stella Rimingtonnak szabad volt-e megírnia? Sokan hangsúlyozzák: az igazi titkosszolgálat titkos, tehát csendben kellett volna maradnia...
A CSÁSZÁR KIS BARÁTNÉJA
A kis Elizabeth Balcombe, a barátoknak és rokonoknak csak Betsy, szörnyen unalmasnak találta az életet Szent Ilona távoli szigetén.
Szürke hétköznapok peregtek Balcombe-ék faházában James Town peremén, mígnem 1815. januárjában mindent megváltoztatott egy különleges vendég érkezése. Bonaparte Napóleon szállt partra a szigeten; nemrég még Európa ura, most száműzött fogoly. Balcombe-ék, a többi szigetlakóval egyetemben, megdöbbenéssel fogadták a hírt. Hát még amikor Napóleonnak megtetszett villájuk, a ,,Csipkebokor", és hozzájuk költözött. Betsy hamarosan leküzdötte elfogódottságát, hogy egy császárral él egy fedél alatt, és jó barátságba került vele.
A kor szokásához híven megörökítette az évődő beszélgetéseket, amelyet a világ leghíresebb rabjával töltött. Az eredmény ez az egyedülálló emlékirat, amely egy szinte hihetetlen történetről ad számot kimerítő részletességgel. Így társalgott, játszott, évődött és barátkozott egy koraérett, szerelmes kamaszlány és a császár Szent Ilona zord sziklaszigetén a száműzetés nehéz évei során.
GALLFÖLDÖN, FOGSÁGBAN
,,1944. október 15-e után, a hatalomra került Szálasi-rezsim kétségbeesett intézkedése volt a totális mozgósítás, vagyis valamennyi emberi és gazdasági erőnek a háború szolgálatába állítása és ezzel összefüggésben emberek és értékek tömeges kitelepítése a biztonságosnak vélt Németországba. Ennek a téveszmének esett áldozatul sok tízezer magyar fiatal, a ,,levente-korú" generáció, akiket erőszakkal gyűjtöttek össze és tereltek táborokba, hogy kockáztassák életüket, egészségüket olyan célokért, amelyeket jószerével fel sem foghattak. A háború egyik legkegyetlenebb szeletének, a fiatalok elhurcolásának a történeti feldolgozására vállalkozott Harsányi László, amikor a személyes élmény erejével tárja fel 26 Pápa-környéki fiú kálváriajárását a szülőháztól a francia fogolytáborig. Nehéz feladatra vállalkozott, hiszen olyan eseményekről ír, amelyekről nem készültek dokumentumok, azokat csak az emlékezet őrzi. De kellenek a vállalkozó szellemű szerzők ... mert ezek teszik teljessé a háborúról megalkotott képet... mert nem csak informálnak, hanem állásfoglalásra is kényszerítenek mindenfajta háború, erőszak és törvénytelenség ellen."
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
