4 db vadászkönyv: A magam erdeiben - Elbeszélések + Vadásznapló anno... + Kittenberger Kálmán élete + Vadászatok erdőn-mezőn

Vadásznapló anno... "Előszót írni - kárba veszett fáradtság. Senki sem olvassa el. - Haszontalan szószaporítás - mondják -, tartalma úgyis kiderül a könyvből." - írja Széchenyi Zsigmond az Ünnepnapok bevezetőjében, és aztán a tőle megszokott humorral megírja háromoldalas előszavát. Ha Széchenyi Zsigmondnak megbocsátotta olvasói tábora, úgy talán remélhető, hogy tőlem, mint a könyv szerkesztőjétől is elfogadnak ezen a címen pár sort, természetesen nem véve még gondolatban sem a bátorságot arra, hogy magamat Széchenyi Zsigmondhoz hasonlítsam. Olyan válogatást tart a kezében az Olvasó, amelynek szerzői az elmúlt évtizedek során általában nem jelenhettek meg, annak ellenére, hogy a két világháború között kivétel nékül nagy sikerü vadász-írók voltak. Ez alól csupán Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond volt kivétel. Széchenyi nagyszámú könyvein, azok vad- és természetszeretetén nevelkedett fel több generáció, lett légyen vadász vagy nem vadász az Olvasó. Ragyogó humorral megírt, éles szemű megfigyeléseit tartalmazó könyveit - talán azok nagy száma miatt is - az elmúlt közel fél évszázad cenzúrája nem söpörhette le. Kittenberger Kálmán élete Az 1958-ban elhunyt híres magyar oroszlánvadász lélegzetelállító kalandjai ismét megelevenednek ebben a könyvben. Életre kél ő maga is ezeken a lapokon, és elvezeti olvasóit kalandjainak színhelyére: Afrika füves szavannáira, a párás őserdők mélyének különös világába... S íme, most önmagáról is megszólal az életben oly szűkszavú természettudós, ezúttal megnyílik a sok mellőztetésben, sokféle viszontagságban oly zárkózottá vált ember szíve. Aki szóra bírja: Fekete István, azóta ugyancsak elhunyt jó barátja, aki nemcsak kitűnő író, hanem maga is régi, neves vadász és természetkutató volt. Csak ő gazdagíthatta új színekkel az emlékeket, amelyek e páratlan egyéniségről valamennyiünkben élnek. A visszaemlékezések látszólagos rendszertelenségéből, a felidézett vadászházi beszélgetésekből, a költői emelkedettségű leírásokból váratlanul teljessé lesz a kép: ilyen volt, így élt, így érzett és küzdött önzetlen, bátor tudósunk, a nagy hírű kutató és kalandos sorsú vadász - Kittenberger Kálmán. Vadászatok erdőn-mezőn Fekete István vadászati témájú elbeszélései most a különböző kötetekből egybegyűjtve két különálló kötetben jelennek meg. A Vadászatok erdőn, mezőn című kötetben azok az elbeszélései kaptak helyet, amelyek a hazai "nagyvadak", mint a szarvas, őz, vaddisznó vadászatáról, továbbá az író talán legjobban megfigyelt, legkedvesebb vadjáról a rókáról szólnak. A másik kötet az Erdei utakon, ebben kaptak helyet a Matula történetek, vidra, nyúl és szalonkavadászatai, és kedvenc foglalatossága, az "uhuzás". A magam erdeiben - Elbeszélések ,,...a magam vizein horgászgattam, a magam erdeiben vadászgattam, ahova másnak nem volt sem horgászengedélye, sem vadászjegye, és most már nem is lehet soha, mert ezek a vizek elapadtak, ezek az erdők elmúltak, és csak álmaimban és írásaimban élnek, ha nem is >>örökké<<, de talán sokáig, nagyon sokáig." E gondolatokkal tekintett vissza írói tevékenységére a hatvanas évek végén az idén száz esztendeje született Fekete István, aki 1970-ben bekövetkezett halála óta is folyamatosan jelen van a hazai irodalmi életben. Mindmáig népszerű regényei, elbeszélései újra meg újra napvilágot látnak, a műveit szeretők és jól ismerők örömére. A jeles évforduló alkalmából nekik is újdonságnak számító ajándékot szeretnénk adni olvasóinknak: a szerző azon írásaiból gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, amelyek önálló kötetben még nem jelentek meg - eddig csak régi folyóiratokban, újságokban vagy kézirat formájában lehetett őket megtalálni. Szereplőik hosszú évtizedekig tartó álmuk után most lépnek ki Fekete István emlékeinek erdejéből az olvasók elé.