Charles Gati, Kő András -Nagy J. Lambert, Pongrátz Gergely, Szőnyi Szilárd (szerk.)
A Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom és Az én forradalmam - Visszaemlékezések - 1956 kötetek kemény kötésűek. A Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom című könyv tetején aprócska horpadás van.
Vesztett illúziók - Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom
Charles Gati új könyvét angolul (Failed Illusions) írta. 2006 augusztusában - a magyar kiadással egy időben - jelenik meg az Egyesült Államokban, a Woodrow Wilson Press és a Stanford University Press közös gondozásában. A könyv stílusa újszerű, inkább egy esszére hasonlít. A szerző több száz interjút készített Budapesten, Moszkvában és Washingtonban - ezekről főleg a szokásosnál terjedelmesebb lábjegyzetekben olvashatunk. Gati az első kutató, aki betekintést nyert a CIA operatív anyagába. Ebből kiderül, hogy a CIA az 1950-es években Magyarországot a szovjet tábor egyik legkevésbé fontos országának tekintette. A könyv több más illúzióval is leszámol. Egyebek között a kommunizmus megreformálhatóságának kérdésével, amelyet Nagy Imre és Mikojan, sőt Hruscsov is a zászlajára tűzött, valamint azzal, hogy a forradalom esélytelen volt. Gati szerint, ha a Szabad Európa Rádió révén Amerika már 1953-1955-ben, s később maguk a felkelők is támogattak volna egy korlátolt kibontakozást, elképzelhető lett volna egy reformista, titóista, Gomulka-féle végkifejlet.
Az én forradalmam - Visszaemlékezések - 1956
Magyarország jövőjét a polgárai írják. - de vajon kik lesznek ezek a polgárok? Hogyan fognak gondolkodni, ki fogja tanítani őket, miként fognak emlékezni közös múltunkra?
Magyarország határain túl, világszerte legalább négy-öt millió olyan ember él, aki magyarnak vagy legalább bizonyos mértékig magyar származásúnak mondhatja magát. Történelmükből adódóan a magyarok szétszórodtak az egész földkerekségen, és - a szabad világnak köszönhetően - ez a jövőben sem lesz másként. Úgyszólván világnemzet vagyunk. Bizonyos vagyok abban, hogy a mai fiatalokban, illetve az utánuk következő nemzedékek tagjaiban előbb-utóbb feltámad az érdeklődés a gyökereik, családjuk és Magyarország történelme iránt.
Jelen kötet ezért még azok számára is értékes olvasmány lehet, akik nem honfitársaink, mindössze szeretik a kultúránkat, akik Magyarország barátai, vagy éppen a tudománynak az elbeszélt történelem iránt érdeklődő emberei.
A könyv kiadását az ,,1956-os Emlékbizottság" támogatta, ,,a magyar szabadság éve" elnevezésű programsorozat keretében.
Corvin köz - 1956
1981. szeptember 12-én chicagói bajtársaim meghívtak egy előadás megtartására, melynek témája a Corvin köz és az 1956-os magyar forradalom volt. Boldogan fogadtam el meghívásukat, annál is inkább, mert ez volt az első eset, amikor a Corvin köz volt főparancsnokát hívták meg beszélni és nem a Szabadságharcos Világszövetség elnökét. Ez volt az alkalom arra, hogy végre, közel 25 éves hallgatás után nyilvánosságra hozzam azokat az eseményeket, melyek 1956-ban lejátszodtak a Corvin közben és elmondjam, hogy milyen szerepük volt a Corvinistáknak a magyar forradalomban.
Tököl, 1956
"Ittuk a bort a sikeres tárgyalásra, leültünk és vártuk, hogy a delegáció kocsijai előálljanak. De amikor ott összeültünk és beszélgetni kezdtünk egymással, egyszer csak,váratlanul bejött a szobába három KGB-s tiszt, fegyveres katonák kíséretében. Velük lépett be a helyiségbe Szerov, a KGB parancsnoka, és azt mondta a magyar delegáció tagjainak, hogy le vannak tartóztatva! Ezzel egy időben Malétert, Kovácsot és Szücsöt lefegyverezték. Érdekes, hogy Szerov díszruhában volt. Díszköpenyben, arany váll-lapokkal és fehér kesztyűvel - a fehér kesztyűt a kezében tartotta, majd ezeket az asztalra dobta. Ez volt a jel! Ez volt a jel - és lefegyverezték a katonákat. Attól féltek, hogy a magyarok lövöldözni fognak."
"Se vacsorameghívás nem volt, se bor, semmi az égvilágon! Amikor Malinyin hadseregtábornok elkezdett magyarázkodni, ez nekem már gyanús volt. Mi az, hogy ők nem tudnak Moszkvával beszélni? Ez nem lehetett gond! Dokáig nem meditálhattam a dolgon, mert bejött nyolc géppisztolyos, és mindegyikünknek két-két géppisztolyt nyomtak az oldalába."
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet