A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Az izraeli politikát megalapozó mítoszok
Roger Garaudy (a háborúban deportált, nem zsidó) jelentős francia gondolkodó helytállóbb bemutatása érdekében az olvasó figyelmébe ajánljuk e kötet végén lévő bibliográfiát. Jelen munka olvasásán keresztül is kirajzolódik a szerző hiteles képe. Nem tudták lefizetni a zsidók, hogy megtagadja művét, hogy megtagadja az igazságot. Megfélemlíteni sem tudták e végett, noha megtettek minden lehetségest ennek érdekében.
A szerző jelen könyve, Az izraeli politikát megalapozó mítoszok, korunk politika-tudományának egyik fontos új alkotása. A második világháború története egyik eseménysorának újraértékeléséről van szó. Talán helyesebben fogalmaznék, ha azt mondanám hogy eme eseménysor meghamisításának leleplezése a könyv tárgya. E kötet segítségével azt is megállapíthatjuk, hogy zsidó "történészek" ősidők óta, már az ókorban, nem történelmet, hanem leginkább agitációs propagandát írtak.
E tény felismerésének hazánkban egyik gyakorlati következménye az kellene, hogy legyen: zsidók ne taníthassanak történelmet magyar gyerekeknek, és ne írhassák a mindennapok történetét magyarok számára, vagyis ne ők irányítsák a médiákat.
Garauy könyve más tanulságot is hordoz a magyarok számára. Annak gyakorlatba ültetéséhez csak az kellene, hogy a magyarság iránt elkötelezett, önzetlen vezetők álljanak az ország élén. A műből kiderül, hogy semmi alapja sem volt annak a bocsánatkérésnek, amelyet a vörös szegfűs miniszterelnök tett a zsidóság felé a magyarság nevében. Egy felelős magyar nemzeti kormány e bocsánatkérést első hivatalos megnyilatkozásaként visszavonná. A magát, pártját szociáldemokratának nevező volt miniszterelnök és zsidó elvtársai kell, hogy bocsánatot kérjenek a magyarságtól a negyven éven keresztül ellene elkövetett, itt fel nem sorolható bűnökért.
Kirekesztők: Antiszemita írások 1881-1992
Mészöly Miklós: Halk előszó az antiszemitizmushoz Karsai László: A gyűlölet öröksége. Bevezető tanulmány Eugen Dühring (1881): A zsidókérdés mint faji, erkölcsi és kulturális kérdés 1 **(1882) A tiszaeszlári per a Parlamentben 5 Eduard Drumont (1886): A zsidó Franciaország 10 Verhovay Gyula (1890): Az ország urai 13 Bartha Miklós (1901): Kazár-földön 15 **(1901) Útban a világuralom felé. Cion bölcseinek jegyzőkönyvei 18 **(1917) A "Huszadik Század" körkérdése a zsidókérdésről 24 Szekfü Gyula (1920): Három nemzedék 36 Bajcsy-Zsilinszky Endre (1920): Nemzeti újjászületés és a sajtó 38 **(1920) A numerus clausus törvény nemzetgyűlési vitája 42 Leon de Poncins (1923): A forradalom titkos erői 54 Adolf Hitler (1924-25): Harcom 58 Henry Ford (1926): A nemzetközi zsidó 67 Somogyi István (1929): A szabadkőművesség igazi arca 70 Bosnyák Zoltán (1934): Két világ harca 72 Molnár Ákos (1938): A hitleri árjatörvények teljes szövege és magyarázata 73 Szálasi Ferenc (1935): Út és cél. A Hungarista Mozgalom kiáltványa 75 **(1938) Az I. zsidótörvény parlamenti vitája 81 Erdélyi József (1938): Solymosi Eszter vére 90 Németh László (1939): Kisebbségben 92 Endre László (1939): Előszó L. de Poncins: A forradalom titkos erői című művéhez 98 **(1939) A II. zsidótörvény parlamenti vitája 100 **(1941) A III. zsidótörvény parlamenti vitája 109 **(1942) A IV. zsidótörvény parlamenti vitája 116 Szálasi Ferenc (1942): Beszéd az Értelmiségi Nagytanács ülésén 119 Szálasi Ferenc (1943): Nagytér, élettér, vezetőnép 121 Németh László (1943): Beszéd Balatonszárszón 125 **(1944) A betű öl 127 Csontos Márton (1944): Gettóba a liberális-zsidó szellemet is! 129 Jaross Andor (1944): Beszéd Nagyváradon 130 **(1944) Csak neveljen libát 131 Bosnyák Zoltán (1944): Végső harc órájában 131 Bosnyák Zoltán (1944): Vádirat a zsidóság ellen! 133 Oláh György (1944): Magyarság és zsidóság 135 Endre László (1944): A zsidóság útja 137 Pálffy Fidél (1944): Meggondolt tervszerűséget a zsidókérdés megoldásában 139 Bosnyák Zoltán (1944): Leszámolunk 141 Olasz Antal Ferenc (1944): Olvasói levél 143 Darvas József (1945): Őszinte szót a zsidókérdésben 144 Darvas József (1945): Vissza a néphez! 146 Václav Kopeczky (1952): A kozmopolitizmus ellen, a szocialista hazafiságért 147 **(1952) A csehszlovákiai államellenes összeesküvő-központ pöre 148 Püski Sándor (1988): Válasz Cserépfalvi Imrének 149 **(1990) Borzalmas dolog a jobbratolódás 150 Sebestyén Béla (1990): A másság tisztelete 151 Zsidei Barnabás (1990): Az antiszemtizmus néhány oka 152 Ifj. Grezsa Ferenc (1990): Apák és fiúk 153 Kunszabó Ferenc (1990): Eljön az igazság órája 154 **(1990) Az MDF elnökségének nyilatkozata 155 Szőcs Zoltán (1990): Rotschild és a tutajosok 155 Erdélyi István (1990): Kárpátalja 156 **(1990) A Herman Ottó Társaság állásfoglalása 157 Csoóri Sándor (1990): Nappali hold 158 Benedek István (1990): Nemzetiség és kisebbség 160 Kurucz Gyula (1990): Üldözők és üldözöttek 161 Csoóri Sándor (1990): A mélypont 162 Kunszabó Ferenc (1990): Mondj ellent a gonosznak! 163 Krómer István (1990): Gondolkodhat-e szabadon egy szabadgondolkodó? 165 Romhányi László (1991): Számonkérés, felelősségrevonás, elszámoltatás, elszámolás 167 Benedek István (1991): Tiltakozom 168 Csurka István (1991): Válasz Elek Istvánnak 168 Kannás Alajos (1991: Kedves meg- és meg nem jelentek 170 **(1991) A Nemzetközi Valutaalap manőverei 171 Bujdosó P. Gyula (1991): Megbékélést! 171 Padányi Viktor (1991): Néhány szó a zsidó katasztrófáról 173 Csurka István (1991): Rádiójegyzet a "Vasárnapi Újság"-ban 177 Bogdán Emil (1991): De ki az én felebarátom? 178 Sebestyén Béla (1991): Kirekesztés vagy önkirekesztés 181 Stolmár G. Ilona (1991): Egyenlőség - kettős mértékben, I-II. rész 182 Révffy László (1991): Rákosi-Berija 183 Balczó András (1991): A sikerről 184 Csurka István (1991): Helyszíni közvetítés 184 Sebestyén Béla (1991): Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés 186 Benedek István (1992): Sajtótisztesség 187 Csurka István (1992): Rádiójegyzet a "Vasárnapi Újság"-ban 187 Csurka István (1992): Helyszíni közvetítés 190 Csurka István (1992): Néhány gondolat... 190 Vajner Attila (1992): A kozmopolita világhomogenizációs utópia
Barátom az ellenségem
A Barátom az ellenségem, Bassam Abu-Sharif és Uzi Mahnaimi, a palesztin vezető és az izraeli titkosszolgálat tisztjének közös történelmét tárja az olvasók elé, a két szembenálló fél szemszögéből. A palesztin-izraeli ellentét sajnos mit sem vesztett aktualitásából az elmúlt évtizedek alatt. A két szerző jóvoltából bepillantást nyerhetünk a háttérben megbújó érzelmekbe, érdekekbe, a két nép elkeseredett harcába az országukért.
Az ő történetük, a szüleiké és a nagyszüleiké, száz évet ölelnek fel az arabok és a zsidók közti háborúkból. Elődeikkel ellentétben azonban, Abu-Sharif és Mahnaimi egy sokkal nehezebb feladat érdekében egyesítették erejüket ez pedig a béke.
Barátom az ellenségem
Bassam Abu-Sharif és Uzi Mahnaimi 1988-ban, egy londoni étteremben találkoztak, sok évvel azután, hogy - nagyon különböző okokból - mindketten elfordultak az erőszaktól. A Barátom az ellenségem ennek a találkozásnak köszönheti létét. Csendes együttműködésük folyamatosan segítette a béketárgyalások előrehaladását, és előkészítette a terepet ahhoz, hogy Arafat és Rabin 1993-ban kezet rázzanak.
A Barátom az ellenségem nem csupán történelmi dokumentum, hanem rendkívül izgalmas olvasmány azok számára is, akiket nem foglalkoztat a politika. A könyvben személyes élményekről, ismert személyiségekről és világszerte elhíresült eseményekről olvashatunk. Témájából adódóan, nagy szerepet játszik a történetben az erőszak, az elnyomás, a terrorizmus, de nem hiányoznak belőle a humoros vagy megható jelenetek sem