3 db könyv az ókori Hellász történetéről: Az ókori görög világ + Görög történeti chrestomathia + Előadások a görög nevelés elméletéről

Görög történeti chrestomathia Tartalom Előszó 3 Rövidítésjegyzék 6 Feliratok, papiruszok A mykénéi kor görög szövegeiből 7 Görög zsoldosok egyiptomi szolgálatában 14 Dareios levele Gadatas ióniai satrapához 15 Athéni néphatározat a salamisi kléruchosokról 15 Athéni ostrakonok 16 A görögök győzelmi felirata 16 A naupaktosi telepesek utasítása 16 Athéni néphatározat Erythraira vonatkozólag 18 Az athéniek gyarmatosítása Thrakiában 19 Athéni javaslat a pénz egységesítésére 19 Athén, Argos, Mantineia és Élis szövetsége 20 A mélosi expedíció 21 A szicíliai expedíció 22 Eretria elpártolása Athéntől 23 Oiniadés athéni kitüntetése 23 Archelaos makedón király athéni kitüntetése 23 A samosiak polgárjoga - Athén veresége után 24 Athén megjutalmazza a hű samosiakat 25 A felszabadítók megjutalmazása 26 Amyntas és a chalkidikéiek szövetsége 27 Leukón, Bosporos uralkodója 27 A második athéni szövetség alapokmánya 28 Athén, Arkadia, Achaia, Élis és Phleius szövetsége 30 Görögország és a satrapák lázadása 30 Philippos elfoglalja Amphipolist 31 Athén és a thrák, paión és illyr királyokkal 32 Philippos és a chalkidikéiek szövetsége 33 Erythrai és Hermias szerződése 33 Spartokos, Pairisadés és Apollónios athéni kitüntetése 34 A görögök békekötése a makedón Philipposszal 35 Alexandros levele a chiosiakhoz 36 Kyréné gabonaszállítása 36 A Parosi Krónikából 37 Egy egyiptomi görög város phratria-beosztása 39 Az egyiptomi klérosok örökölhetősége 39 A katonai beszállásolások terhe Egyiptomban 39 Árverési hirdetmény 40 A hellenisztikus Dionysos-kultusz Egyiptomban 41 Kétnyelvűség a hellenisztikus Egyiptomban 41 Görögök és egyiptomiak keveredése 42 Ptolemaios Philopatór királyi címei 42 Királyi eskü 42 A rosettei-i kő 43 Okmányok megsemmisítése Egyiptomban 46 Egy római senator látogatása Egyiptomban 46 Az olbiai Prótogenés-felirat 47 A chersonésosiak esküje 50 Chersonésos és I. Pharnakés pontosi király szerződése 51 Homéros Ajánlott részletek az Iliasból és az Odysseiából 52 Herodotos A mű bevezetése 53 A pelasg kérdés 54 Lyd szokások, az etruszkok eredete 55 Kréta, Karia, Lykia 56 A görög és az egyiptomi Héraklés 58 Hérodotos megjegyzései értesüléseiről 59 Hekataios Egyiptomban 59 Görögök Egyiptomban 60 Naukratis mint görög gyarmatváros 60 Melyik a legjobb államforma? 61 A szkitákról 63 Néma kereskedelem a bennszülötteknél 72 Az V. századi görögség képe a Dunától északra eső területekről 73 Arisitagoras Spartában 73 Az athéni szabadság 74 A marathóni csata 75 Xerxés Görögország ellen vonul 78 Xerxés és Démaratos beszélgetése 81 Hydarnés és a halálra szánt spartaiak 83 A perzsák elűzése - Athén érdeme 83 Argos nehezen tisztázható szerepe 84 Az athéni öntudat Salamis után 85 Hérodotos művének zárófejezete 86 Thukydides A mű bevezetése 87 Az athéni symmachia 97 Periklés első beszéde 98 Periklés beszéde a peloponnésosiak betörése előtt 101 Az attikai synoikismos 103 Periklés utolsó beszéde és összefoglaló jellemzése 104 A mytilénéi felkelés leverése, Plataiai 108 A kerkyrai osztályharc 112 A pylosi események és a spartai heilóták helyzete 110 A mélosi tárgyalás 117 A szicíliai hadjárat 122 Xenophón Athén és Sparta békekötése 142 A harminc zsarnok uralma 144 Kinadón összeesküvése 144 Az Antalkidas-féle királybéke 146 A tízezer görög visszavonulása 147 A bithyniai Kalpé leírása 153 Telekspekulációk 154 Aristotelés Szemelvények a Politikából 156 Pseudo-Aristotelés: Oikonomika 170 Lysias A gabonakereskedők ellen 173 Isokratés A Panégyrikos-ból 177 Speusippos Levele Philipposhoz 180 Démosthenés A koszorúról 183 Leptinés ellen 184 Theopompos jellemzése Philipposról 185 Polybios A Historiai bevezetése 186 Bizánc gazdasági jelentősége 188 Rhodos helyreállítása a nagy földrengés után 188 Az államformák változásának ciklikus elmélete 190 Diodóros A történetírás feladatai 193 Théseus 196 Kréta és a Kyklasok 198 Salamis 201 A 464-454. évi heilóta-felkelés 204 A Kallias-béke 205 Dionysios tyrannisa 205 A demokrácia visszaállítása Athénben 208 A spártai hegemónia bukása 209 Alexandros végrendelete 211 A bosporosi királyság felemelkedése 212 A Bosporos és Alexandria közti távolság 214 Cornelius Nepos A Miltiadés-életrajzból 215 Themistoklés életrajza 217 Seneca Xerxés és Démaratos beszélgetése 222 Plutarchos Lykurgos életrajza 224 Solón életrajza 235 Periklés életrajza 243 Alexandros életrajza 254 Az athéni synoikismos 270 A délosi szövetség megalakulása 272 Plutarchos életrajzainak célja 272 Arrianus Az Anabasis forrásai 274 Alexandros az Észak-Balkánon 274 Spitamenés és a sogdok felkelése Alexandros ellen 277 Alexandrost serege megakadályozza hódító útja folytatásában 279 Az ópisi zendülés 282 Alexandros hódító tervei 286 Állítólagos római követség Alexandrosnál 286 Alexandros istenítése 287 Áttekintés 289 Előadások a görög nevelés elméletéről Trencsényi-Waldapfel Imre akadémikus a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem klasszika-filológiai professzoraként a 60-as évek második felében, feltehetően 1967-ben, speciálkollégiumi előadások keretében fejtette ki nézeteit az ókori görög nevelés elméletéről. Korábban - s mindmáig - a magyar közolvasó Fináczy Ernőnek Az ókori nevelés története című (legutóbb reprint-kiadásban megjelent), a század elejéről származó, bőséges információval szolgáló, a szerző saját fordításaival illusztrált tankönyvéből tájékozódhatott. Trencsényi-Waldapfel nem vitatta a Fináczy-mű alaposságát, szakmai erényeit, sok szempontból azonban, főként a pedagógia elméletét illetően (összefoglalva fél évszázad nemzetközi kutatási eredményeit, ebben nem kis részt saját kutatásainak tanulságait) továbbfejlesztette a témáról kialakult gondolkodásmódot, néhány kérdésben lényegi módon eltérően a nagytudású pedagógia-professzor következtetéseitől. Eltér álláspontjuk például Arisztophanész megítélésében, a szofisztika értékelésében, egyáltalán a források megközelítésmódjában. (Feltűnő, hogy Trencsényi-Waldapfel óvakodott egy-egy vígjátéki vagy dialógus-szereplőt közvetlenül a szerző szócsövének tekinteni, a filológiai elemzést esztétikaival társítva, az ábrázolás sokoldalúságára hívta fel a figyelmet.) A hazai irodalomban merőben eredeti - s nagy fontosságú - a neveléselmélet ,,realista-naturalista" úttörőire vonatkozó tájékozódása és tájékoztató kedve (Démokritosz). Nagy fontosságot tulajdoníthatunk a ténynek, hogy a Szókratész-Platón-Arisztotelész tradíció mellett felmutatható egy másik tradíció is. Előbbinek egyenes az útja akár Herbartig, utóbbi felbukkan még a Rousseau-i életműben is. A speciálkollégium előadásai közül mindössze négyet örökített meg (a kor technikai viszonyait tükröző) rossz minőségű magnetofonfelvétel. Ezen előadásokat rekonstruáltuk - a minimális, de elengedhetetlen szerkesztői beavatkozással. Tartalom ELŐSZÓ 3 ELŐADÁSOK A GÖRÖG NEVELÉS ELMÉLETÉRŐL 4 A Felhők - az antik pedagógiaelmélet görbe tükre 4 Jósló névadás 15 Társadalmi rétegződés és nevelés 17 Démokritosz - egy elfeledett tradíció 18 Terentius - a Fivérek 24 Még egyszer Szókratészről és a szofistákról 26 Platón - az utópiák születése 30 Egy kései tudósítás - Lukianosz 31 "A görögöt a nevelés teszi göröggé" 35 Azephébia 41 A nőnevelés 41 JEGYZETEK 47 FORRÁSOK 50 I. Görög és latin szerzők hivatkozott művei 50 II. Trencsényi-Waldapfel Imre filológiai munkái, melyekben az előadásokban felvetett problémák kifejtést nyertek 51 III. A görög neveléstörténet irodalmából 51 Lukianosz ANAKHARSZISZ VAGY A TESTEDZÉSRŐL 54 Az ókori görög világ A tenger őrizte meg az i.e. 5. századi (460 körüli) klasszikus görög szobrászat egyik legszebb darabját, amely egy görög istent ábrázol. A fénykorból alig maradt ránk eredeti szobor. A bronzból valókat a barbár és keresztény utódok kedvtelve pusztítottak, ha nyersanyagra vágytak. Ezért volt nagy esemény, amikor 1928-ban az Euboia-szigeti Artemiszion-foknál a tengerből egy csaknem ép bronzszobrot halásztak ki. Nem teljesen bizonyos, hogy a szobor kit ábrázol. Lehet Posszeidón, a tenger istene, amint éppen háromágú szigonyát hajítja el, vagy maga a villámszóró Zeusz. Eredetije az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban található, másolata az ENSZ New York-i palotájának előcsarnokában. A képen a teljes alakú szobor részlete látható. Az athéni Akropoliszon található templom, az Erekhteion oszlopcsarnokának tetejét hosszú fürtő, redőzött köpenyű nőalakok tartják: a kariatidák. A kariatidák Karia városából való lányok voltak, akik fejükön nádleveles kosárkával vallási táncot lejtettek Artemisz istennő tiszteletére. Ezeket a tartózkodó, ünnepi táncritmusban mozgó épületek tetőzetének alátámasztására, oszlopok gyanánt. A kariatidák nevének van egy legendás magyarázata is, a római korból. Eszerint a görögök a perzsákhoz húzó kariaiakat legyőzvén, Karia városát lerombolták, a férfiakat leölték, a nőket pedig rabságba hurcolták. A görög építészek, hogy a kariaiak bűnhődését az utókor számára megörökítsék, a kariai rabnők szobrait oszlop-helyettesítőként alkalmazták nyilvános épületeken.