3 db könyv a klímaváltozás veszélyeiről: A klímaváltozás fizikája + Csapdában a Föld + Időről és vízről

A klímaváltozás fizikája Lawrence M. Krauss neve nemcsak részecskefizikusként és kozmológusként, de tudomány-népszerűsítőként is jól ismert. A Star Trek fizikájának szerzője ezúttal nem távoli galaxisokba, hanem a saját bolygónk éghajlatát formáló erők világába kalauzol - és ez a téma minden bizonnyal sokkal közelebbről érint minket, mint mondjuk az űrutazás jövőbeli lehetőségein való fantáziálás. Ha valakinek, neki elhihetjük, hogy "a klímaváltozás tudománya nem űrtudomány". A kutatók által kidolgozott éghajlati modellek rendkívül összetettek, de a folyamatokat irányító fizika nem bonyolult, alapvető természeti törvényekben gyökerezik. A klímaváltozás tapasztalati tény, a róla való tudásunk olyan empirikus adatokon alapul, amelyek helyes értelmezését a beigazolódó előrejelzések erősítik meg. A változásokat ábrázoló görbéket meghosszabbítva pedig kirajzolódnak a további tétlenség kockázatai, amelyekkel érdemes tisztában lennünk, hiszen a felsejlő kihívásokkal szemben a megértésen alapuló, racionális cselekvés jelenti a legjobb esélyt. "Az utóbbi hatvan év ipari tevékenységének következtében körülbelül 400 Gt szén került a légkörbe. Ez nagyjából a kétharmadát jelenti annak a CO2-mennyiségnek, amely az elmúlt mintegy egymillió évben volt megtalálható az atmoszférában. (...) Mélyen leástunk a földbe, és akkora szénmennyiséget termeltünk ki, amekkorának az előállítása bármelyik szénciklusnak évezredekbe telt volna. (...) Hacsak nem változtatunk drasztikusan a ma főként fosszilis tüzelőanyagokon alapuló energiatermelésünkön, az emberiség a következő 150 évben további 1000-4000 Gt szenet fog a légkörbe bocsátani, vagyis hétszer annyit, amennyit az a civilizáció hajnalát megelőzően tartalmazott. Ha ez döbbenetesnek tűnik, gondolkozzanak el egy körülbelül százéves becslésen, amellyel még bővebben is foglalkozom majd: ha az 1900-ban a légkörben található összes szenet szilárd formába sűrítették volna össze, az abból keletkező réteg kevesebb mint 1 milliméter vastagon borította volna be a Föld felszínét. Nem olyan merész feltételezés tehát, hogy az emberiségnek az elmúlt kétszáz év ipari tevékenységéből eredő szénkibocsátása meghaladhatja ezt a mennyiséget. Bármilyen nehezen átláthatónak tűnik, ha a szén-dioxid-mennyiség globális változását vizsgáljuk, nem hanyagolhatjuk el az ember lábnyomát." Lawrence M. Krauss világhírű kanadai-amerikai elméleti fizikus és tudomány-népszerűsítő, több népszerű könyv, köztük a New York Times sikerlistájára is felkerült A Star Trek fizikája és az A Universe from Nothing szerzője. Tudósként nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy megértsük a világegyetem eredetét és fejlődését: többek között ő vetette föl elsőként 1995-ben, hogy az univerzum összenergiájának nagy része az üres térben található. Számos nemzetközi díj birtokosa. Jelenleg az Origins Project Alapítvány elnöke, az Origins Podcast with Lawrence Krauss műsorvezetője és a Critical Mass című blog szerzője. Csapdában a Föld "Az emberiség döntés előtt áll: vagy az önkéntes korlátozás, azaz a szigorúbb szabályozás nehéz, de biztonságosabb módját választja, vagy rábízza magát a "természetes" szabályozásra, amely súlyos válságokkal és fokozódó katasztrófa helyzetekkel fenyeget. Ezen éles ellentét hordozza az esélyét annak, hogy az emberiség talán még nem túl későn, de a paradigmaváltás irányába mozdul el. Mivel az egyes ember és az emberiség is az önszabályozó rendszer része, ezért van/lehet esély arra, hogy egy elfogadhatóan korlátozott és mérsékelt válságokkal, veszteségekkel járó korszakváltást valósítsunk meg. Ugyanakkor ez az esély továbbra is ellentétes az uralkodó gazdasági és politikai prioritások motivációs trendjével, ezért a korszakváltás csak nagyon lassan, tendenciaszerűen valósul meg (ha egyáltalán!), és emiatt mind az emberiség, mind a természet további súlyos fizikai veszteségeket fog elszenvedni." A környezet fenntarthatóságát hirdetőkkel szembeni szkepszissel fogtam bele Vámos György könyvének olvasásába. Könyve olvasásáig találónak véltem néhai közgazdász barátomat, Antal Lacit: "ne mi éljünk, hanem a halak!" Vámos tudományos igényességgel, enciklopédikus ismeretekkel és főként a gyakorlatból vett példáival átformálta gondolkodásomat: "mi is csak akkor élhetünk, ha a halak is élnek!" A könyvben nem a földi élet örömeiről való lemondásról prédikáló zöld Savonarola ostorozza embertársait és főként a hatalommal rendelkezőket, hogyan kellene szabályokkal, edukációkkal megváltoztatni a mindennapjainkat, hanem egy sokoldalú reneszánsz tudós mutat rá, hogyan születik a MEGOLDÁS. (Csillag István) Időről és vízről Az izlandi szerző új kötete, mely a tudományos ismeretterjesztés legjobb hagyományait folytatja, mélyen személyes, ugyanakkor messzemenően globális nézőpontból közelít a fenyegető környezeti katasztrófa témájához. Magnason vérbeli mesélő, aki a súlyos téma ellenére utánozhatatlan iróniával és humorral vezeti be az olvasót a klímaváltozás okainak és hatásainak vizsgálatába, élvezetes könyvvé összegyúrva mitológiát és tudományt, útibeszámolót, beszélgetéseket (például a dalai lámával) és családi történeteket (így saját nagyszüleiről, akik mézesheteiket egy gleccserexpedíción töltötték). Az Időről és vízről gazdag és magával ragadó szöveg, egyszerre útikönyv és tudománytörténet, s mindenekelőtt figyelmeztetés a mai olvasó számára: éljen harmóniában a természettel - és az utána következő generációkkal. Andri Snaer Magnason (1973) Izland egyik legnépszerűbb és legegyedibb szemléletű írója. Több alkalommal és több műfajban (regény, ifjúsági regény és tényirodalom kategóriában is) elnyerte már az Izlandi Irodalmi Díjat. 2009-ben társrendezője volt a saját könyve alapján készült Dreamland című dokumentumfilmnek. 2016-ban indult az izlandi elnökválasztáson, ahol kilenc jelölt közül a harmadik helyen végzett. Feleségével és négy gyermekével Reykjavíkban él.