3 db Erdéllyel kapcsolatos könyv: Székely telepítés és nemzetiségpolitika a Bácskában + Erdély a tények szerint + Csángók

Székely telepítés és nemzetiségpolitika a Bácskában A XVIII. század második felének nagy erdélyi kivándorlási hullámát a történetírás a székely határőrség szervezéséhez és a hírhedt mádéfalvi veszedelemhez köti. A székely határőrség nagy lendülettel megindított szervezésének nem várt következményei már 1762-ben megmutatkoztak. Például a Radna-völgyi román jobbágyok, mivel ígéretet kaptak a katonai hatóságoktól, hogy megszabadulnak Beszterce város földesurasága alól, tömegesen tódultak a toborzó zászlók alá. Hasonló jelenség játszódott le a Mezőségben is, de legjobban Csíkszéken mérgesedett el a helyzet. 1762 májusában már úgy hírlett, hogy ,,egyik székely a másikra támad, mindegyik male contentus; a nemesekre, kik kevesen vannak, irigykednek, fenyegetik őket, tisztektől nem függnek". Őszre a rend teljesen felborult, a nép mindenütt megtagadta az engedelmességet. Itt is, ott is megüzenték a földesuraknak: ,,...vélük nincs semmi dolgunk, mert már katonavilág van." Fokozta a nyugtalanságot, hogy a ,,vérontások, prédálások, pusztítások, minden rendnek felforgatása" Gyergyó, Udvarhely és Háromszék népére is kezdett átterjedni. A toborzásra Erdély lakói - társadalmi helyzetüktől függően - kétféleképpen reagáltak: a székely és román jobbágyok, valamint a szegény szabadok egyes rétegei jobbágykötelezettségeiktől, illetve a közszolgáltatásoktók a határőrségbe történő belépéssel igyekeztek megmenekülni. Az ún. nonconscriptusok - akiknek zömét a jómódú nemeseken kívül szabad és nem szabad szegények alkották - vagy nem tudtak, vagy nem akartak katonának állni. E rétegek terhei a toborzás miatt jelentősen növekedtek, ezért a kivándorlásban kerestek menekülést, amely elsősorban a közeli Moldvába irányult. Ennek a folyamatnak adott új lökést a mádéfalvi vérengzés. Úgy hírlett, Moldvában a vajda ,,nem kergeti az adóért őket". Erdély a tények szerint - Fekete-fehér térképekkel, egy kivehető melléklettel. "A jelen, régóta szükséges, felvilágosító dokumentumvideót az Ausztráliai Erdélyi Szövetségek Végrehajtó Bizottsága az Erdélyi Világszövetség (USA) karöltve mutatja be. Céljaink: - eloszlatni az Erdély neve köré fonódott balhiedelmeket és hamis információkat, - ráterelni a figyelmet az 1920 óta román uralom alatt élő magyar, német, szerb és egyéb nemzetiségek szomorú sorsára, - lelkiismeretéhez szólni minden igaz érzésű embernek és segítségüket kérni, hogy Erdélyről ők is terjesszék a valóságot. Minthogy külföldieknek Romániában a hivatásos filmezés szinte lehetetlen, a háttér nagy részének szemléltetésére nyugati turistáktól kapott amatőr felvételekre szorulunk. Ezért kérjük nézőinket, hogy méltányolják ezt, amikor valóban egyedi anyagunk rendkívüli dokumentálását tárjuk eléjük." Részlet a műből: "A jelen, régóta szükséges, felvilágosító dokumentumvideót az Ausztráliai Erdélyi Szövetségek Végrehajtó Bizottsága az Erdélyi Világszövetség (USA) karöltve mutatja be. Céljaink: - eloszlatni az Erdély neve köré fonódott balhiedelmeket és hamis információkat, - ráterelni a figyelmet az 1920 óta román uralom alatt élő magyar, német, szerb és egyéb nemzetiségek szomorú sorsára, - lelkiismeretéhez szólni minden igaz érzésű embernek és segítségüket kérni, hogy Erdélyről ők is terjesszék a valóságot. Minthogy külföldieknek Romániában a hivatásos filmezés szinte lehetetlen, a háttér nagy részének szemléltetésére nyugati turistáktól kapott amatőr felvételekre szorulunk. Ezért kérjük nézőinket, hogy méltányolják ezt, amikor valóban egyedi anyagunk rendkívüli dokumentálását tárjuk eléjük." Csángók Csángóknak nevezik a moldvai magyarokat. A csángók a Kárpátoktól keletre, elsősorban a Székelyföld szomszédságában, de attól különváltan élő vagy onnan származó magyar népcsoportok. A csángó név (első előfordulása: 1400) - amelynek eredeti jelentése: 'elkóborló, elvándorló' - nem az eredeti elnevezése volt a moldvai magyaroknak, ők magukat csak magyaroknak nevezik, megkülönböztetve a moldvai székelyektől. Így hívják a Csíkszékből a közeli Tatros folyó völgyébe költözött magyarokat (gyimesi csángók); a Brassó melletti Hétfaluban élő magyarságot, valamint a barcasági magyar falvak más lakóit (hétfalusi csángók). A csángó név általában gúnynévnek számít. Nem maguk a csángók, hanem a környezetükben vagy a távolabb lakó székelyek használják. Kivételt képeznek az ugyancsak bukovinai eredetű dévai csángók, akik nem érzik sértőnek a megnevezést.