20 db Rejtő Jenő regény: A boszorkánymester + A detektív, a cowboy és a légió + A fehér folt + A láthatatlan légió + A pokol zsoldosai + Az ellopott futár + Az elsikkasztott pénztáros + Bradley Tamás visszaüt + Egy bolond száz bajt

Ezen egy éjszaka + Nincs kegyelem + Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára + Piszkos Fred, a kapitány + Pokol a hegyek között + Tévedésből jelentik + Texas Bill, a fenegyerek + Tigrisvér + Trópusi pokol + Vanek úr Párizsban A boszorkánymester Buda felől egy mentőautó jön, szabályszerű szirénázással, majd elkanyarodik a hídfőnél, megáll a Trombita-szálló előtt, a mentőautóból egy nagyon szép, fiatal hölgy száll ki, azt mondja a mentőorvosnak hogy várjon, a sofőrnek odaad valami pénzt, és egyenesen besiet a főkapun. Rövid idő múlva újabb mentőkocsi érkezik, iszonyú szirénázással. És a főpincér egy szédelgő hölgyet támogat le az emeletről, aki beszáll az elsőnek érkezett mentőkocsiba. Azután lejön a másik hölgy, aki az első kocsin érkezett, és beszáll a másikba, nem abba amelyikkel jött. Elrobognak a Lakos Szanatóriumba, amelyet Wallenstein Szanatóriumnak is neveznek, dr. Wallenstein Richárdról a nagy belgyógyászról, aki nemcsak orvos, hanem varázsló is, delejes ember, és boszorkánymester, Faust és Casanova, akibe minden nő szerelmes, és akire minden férfi féltékeny, aki mindig sima, flegmás, jó modorú és kedves. Aki mindenkiről mindent tud, és ugyanazzal a rezzenéstelen nyugalommal paccolja a diabéteszes beteget, mint amilyen biztos ösztönnel habozás nélkül rántja ki a halál karmai közül az agyérgörcsös nőt. Mi történik a Wallenstein Szanatóriumban Szofi Olaf Günter főhercegnővel, és Kovács Ágnessel, az Általános Áruház eladónőjével, akik az elcserélt mentőautókban érkeznek oda? Sok minden... A detektív, a cowboy és a légió - Jegyezze meg, kedves Martin, ölni mindennel lehet. Kivéve talán a kést, pisztolyt, mérget és hasonló alkalmatlanságot... Itt legutóbb megöltek egy dél-amerikai bankárt a "Rejtélyes Sörnyitó" segélyével, úgy hogy ujjlenyomat sem maradt a szerencsétlenből. - Azt hiszem, hogy őfelsége igazán csak látomás lehetett - nyugtatta meg Teddy, - koronadíszben nem szokás dzsungelben járni. - És szomkingban igen?! Uram, mondhat akármit, tönkretettem a karrieremet! Egy király sem bocsátja meg, ha heringet vágnak hozzá. Ön szintén elmebeteg? - Még nem tudom. Mindenesetre tartsunk össze. Néhány légionista elhatározza, hogy takarodóig Black urat agyonlövik. Mikor az őrmester tudomást szerez szándékukról, óva intette őket, miután kincstári tárgyakat magánszórakozás céljaira nem szabad felhasználni. Erre úgy határoztak, hogy Black urat agyonverik. Így már az őrmester is helyeselte az ötletet. A fehér folt Geoffrey Halley angol olajmágnás Afrika egyik ,,fehér foltján", Lungaországban folytatja piszkos, olaj- és vérszagú üzelmeit. Leányát, Liliant egy milliárdoshoz akarja férjhez adni, Lilian azonban megszökik. Az olajmágnás magándetektívet fogad, hogy ellenőrizhesse lánya útját, a kissé ügyefogyott Bronson azonban a lány barátnőjének szegődik nyomába. Ettől kezdve két szálon fut a cselekmény: Lilian véres, izgalmas kalandok során szenvedő alanya lesz apja - és az angol gyarmatosítók - üzelmeinek, másrészt a magándetektív rendszeres írásos beszámolóin nevethet az olvasó. Izgalom, komikum, howardi humor és sajátos filozófia jellemzi Rejtőnek ezt a regényét is. A láthatatlan légió ,,...A fojtogató, páratelt szaharai levegő meg se rezzen. De ha valahonnan dél felől elindul a szél, furcsa dobpergés hallik, recsegő trombitán valaki az Aida bevonulási indulóját játssza, és a kísérteteket váró szemek előtt megjelenik valahol a látóhatár szélén: A Láthatatlan Légió! Koromfekete egyenruhában, kezükben fekete lakktáskával, szemükön vastag fekete keretes napszemüveggel. Előttük rozoga, lóval vontatott ócska fiákerben egy tábornok... Ha kiszáll a kocsiból, a cilinderes, parádés kocsis megemeli a kalapját és - szabadra állítja a fiákerre felszerelt taxaméter óráját!" Hogyan került a Szaharába ez a legendákat fakasztó ,,kísértetlégió", és mi volt misztikus menekülésük célja: erről szól P. Howardnak ez a talán egyik legnépszerűbb és legmulatságosabb regénye. A pokol zsoldosai Még egy fegyelmezett vezérkari százados is kissé ideges lesz, ha azt hallja, hogy ő minden idők legveszedelmesebb és legagyafúrtabb kémje. Idegessége érthető módon fokozódik, amikor ezért kis híján halálra ítélik. Ezután mi sem természetesebb, mint az, hogy nyugalmas, pihentető helyre vágyik, ahol végre be tudja bizonyítani ártatlanságát - így kerül a légióba. Lassacskán minden terv felborul, apránként mindenkit elrabolnak, és a gyarmati katonaság - csak amúgy passzióból - harcol egy kicsikét. Az ellopott futár - Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia... A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: - Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. - Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. Az elsikkasztott pénztáros - Ámen - szólt a kapitány közömbösen. - Most nem foganatosítjuk a részletes kihallgatásodat, késő van, jegyzőkönyvet holnap veszünk fel. Thomson felügyelő - mondta a közben visszatért köpcöshöz -, maga kimegy a helyszínre, és elhozza ennek a csirkefogónak a holmiját. Hova dugtad a húszezer dollárt? - Ott van mind, még valamivel több is, a kis lakktáskámban - vallotta Curzon úr megtörten, és fejét két tenyerébe hajtotta, mert nagy, fekete szárnyával megsuhintotta lelkét az elkövetkezendő börtönévek halálmadara. - Thomson! Vigye ezt az embert az őrizetesbe, vegye el a holmiját, és hozza be a hotelból a lakktáskát. Itt találkozott Curzon úr Monte Cristóval. Éppen a fogát piszkálta. Bradley Tamás visszaüt Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog \"visszaütni\" hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak - bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a \"Dalol a vadon\" című film forgatására elindult expedició minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is... A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az \"igazságot\" hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni... Egy bolond száz bajt csinál Lord Felix Hontings, a Daughter Hill-i grófság örököse, Vucli Tóbiással együtt az angol kisváros főterén gyűlést tart, mégpedig az önműködő villamosjegy-szabadalom mielőbbi népszerűsítése ügyében. A nagy érdeklődést keltő gyűlést két markos ápoló megjelenése fejezi be, akik a szónokokat visszaszállítják az elmegyógyintézetbe, ahonnan megszöktek. A meglepőbbnél meglepőbb események során kiderül, hogy a hírneves magán-elmegyógyintézet "ápoltjai" között nemcsak egy egész békacsaládot az agyvelejében patronáló meteorológus, hanem éjjel-nappal kísértő "szellem", rablógyilkos, régóta körözött szélhámos - sőt, kissé delíriumos állapotban levő rendőrnyomozó is előfordul. A hol burleszkbe, hol grand-guignolba torkolló események a regény végéig igénybe veszik az olvasók nevetőizmait, hogy azután a fáradalmakat egy lord és egy kísértet-lady - civilben táncosnő -, az elmegyógyintézet körülményeit is fölülmúló, ősi várkastélyban lezajló esküvőjén pihenjék ki. Ezen egy éjszaka "A regényben különlegesen nagy szerepet játszik a szerencse. A szerencse jön. Egy fiatalembert inzultál, leghirtelenebb horogütésével. Az illető elkábul. Nem tudja, hogy inzultus érte. Azt hiszi, ez a szerencse, amint mosolyog. A szerencse akkor mosolyog, ha simogat. Ha üt, akkor dühös, mint egy öreg, morózus vadházastárs. Ilyenkor később átalakul balszerencsévé. A fiatalember, e regény hőse, sok tanulsággal, egy nagy átalakulással gazdagabban, több hatalmas csalódással szegényebben megváltozik a szerencse karmai között. Így igaz a közmondás: Mindenkit a saját szerencséje kovácsol! És most a bevezetés: A regény színhelye egy kabaréíró fantáziája. A fantázia tárgya, játéka, anyaga: maga a kabaré. Amikor a fantázia s az élet találkoznak, különösen eltorzul a valóság arca. Karikatúra születik a házasságukból. Előrebocsátom: nem kulcsregényt írtam. Gondosan kerültem, hogy létező kabarét írjak meg. A kabaré hangja, humora, magánélete az, amihez a valóság illúzióját akartam adni regényemben. Szeretném elkerülni az olvasó esetleges tévedését a személyeket illetően, ezért a leghatározottabban kijelentem, hogy a regény alakjait nem a valóságból mintáztam. Ha valaki olvasás közben mégis azt hiszi, hogy egyik vagy másik regényalakban élő személyre ismer, úgy meg kell hogy mondjam, ez csak tévedés lehet, mert legfeljebb azt tartom tehetségesnek, hogy az általam kitalált regényalakra merészel hasonlítani valaki, amiért természetesen a felelősséget nem vállalhatom." Halálsziget A szerző kilenc korai szellemes, izgalmas művét mutatjuk be az olvasóknak. Mindegyikre egyaránt jellemző, hogy felsejlik benne a később kiteljesedő eredeti rejtői humor, s már jelen van a páratlanul érdekes, izgalmas, romantikus meseszövés. Régi vágya teljesülhet e sorozattal a Rejtő rajongóknak, hiszen e kötet egy kivételével, közel 50 éve láttak utoljára napvilágot. Mindegyik ma is kellemes élvezetes szórakozást nyújt. Nincs kegyelem Wardes csendbiztos gyanútlanul állt a folyóparton, mert a Húsos Farkas fegyvertelen kézzel lépett eléje a bokrok közül, és megemelte a kalapját. De nem mondhatta azt, hogy ,,jó napot" hanem kivett a kalapjából egy revorvert és főbe lőtte vele a csendbiztost. Mindez olyan gyorsan és váratlanul történt, hogy a Denveri Kopó hírhedt ügyessége sem előzhette meg a halálos lövést... Ez az esemény indítja meg a következmények olyan láncolatát, amelyek őrült sebességgel követik egymást beláthatatlan fordulatokban a végső befejezésig, amely egy nem kevésbé ,,rejtői" mint az indítás. De ne vágjunk az események elébe. Hiszen addig még oly sok minden történik hőseinkkel. Piszkos Fred közbelép Fülig Jimmy őszinte sajnálatára Régi ismerősünk, Fülig Jimmy ez alkalommal egy ifjú amerikai milliomos expedíciójának lesz fontos szereplője. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni gondosan vezetett naplószerű levelezéséből, amelyben St. Antonio főhercegnek számol be kalandjairól. Az események végső kimenetelére mégis Piszkos Fred közbelépése válik döntővé, aki a Na, mi újság, Wagner Úr nevű hajón követi válogatott legénységével a milliomos hajóját. Az illusztris hajó legénységének és főleg a Kapitánynak lesz tehát érdeme, hogy a rég eltűnt kutató helyett egy banditát fog felfedezni az unatkozó milliomos - és az is, hogy Fülig Jimmy a "kölcsönkenyér visszajár" elv alapján a küzdelmes dicsőség ünnepléséből kimarad, s ehelyett karanténba kerül. Piszkos Fred, a kapitány - Uram! A késemért jöttem! - Hol hagyta? - Valami matrózban. - Milyen kés volt? - Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? - Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele? - Kagyló. - Hány részből? - Egy darabból készült. - Akkor nincs baj. Megvan a kés! - Hol? - A hátamban. Pokol a hegyek között Az orgyilkos Ronny: A kocsmában hirtelen csend lett. Egy másodperccel előbb még mindenfelől vidám beszélgetés, vendéglői moraj olvadt össze, különböző asztalok felől egyesülve. Kacagás, pohárcsörgés, egy-egy élénk felkiáltás rikított csak ki az egyhangú zsongásból. Azután hirtelen csend lett. Az arcok kedvtelen kifejezésre ernyedtek, az emberek megmozdultak a székeiken, és kelletlenül elfordultak az ajtó irányából, némelyik töltött vagy ivott, hogy áthidalja a kínos szünetet. A változást az a vendég idézte elő, aki most lépett be. Ő is észrevette, a hirtelen változást, mert egy lapos, rosszindulatú pillantással, mogorván szétnézett, miközben becsukta az ajtót. Egyik asztaltól a másikig járt ez a szúrós tekintet. Akivel éppen szembenézett, az elfordította a fejét vagy fütyörészve a mennyezetre bámult, esetleg a poharához nyúlt. A jövevény kissé bizonytalan léptekkel megindult a söntéspolc felé. Egyszer még féloldalt fordult és megállt, két hüvelykujját a revolvercsövébe akasztva, előredüllesztett mellel, kihívóan, ajkbiggyesztve, azután egy imbolygással meglazult ez a merev tartása és továbbment, mint akit valami láthatatlan kéz meglökött; előredülöngélt a bádogasztalig. - Whiskyt... - bökte ki rekedten. Tévedésből jelentik A mindmáig népszerű humoros-szatirikus író életművének elfeledett részét alkotják kabaréjelenetei, bohózatai, derűs-borongós hangulatú egyfelvonásosai. A harmincas években pedig a pesti kabarészínpadok előszeretettel írattak vele testre szabott szerepeket a kor vezető komikusai számára: Salamon Béla, Rott Sándor, Misoga László és mások művészete talán szegényebb lett volna Rejtő komédiái nélkül. A pesti folklórhumor, az európai kabarégyakorlat szellemében írta jeleneteit. Színpadi alakjai mintha csak regényeiből léptek volna elő; ütődött legionárius, nyomorgó vigéc, szélhámos szerencsevadász, begyulladt nyárspolgár, ravasz fegyenc, ügyefogyott férj és házsártos feleség, csalók és megcsalatottak, lüke grófok, tábornokok és talpraesett inasok, szolgák, becsületes utcalányok és hamis szüzek, megannyi komikus típusa a két háború közötti kornak. Rejtő megfogalmazásában nevettető, olykor röhögtető alakjai ama letűnt időknek. A kötet kuriózum is, hiszen ezek az írások eddig elvesztek a közönség számára, s nemhogy könyv alakban, de nyomtatásban is alig voltak hozzáférhetők. Texas Bill, a fenegyerek Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetű, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környező államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltűnően szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lőtt, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen. Tigrisvér Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át.- Robin - suttogta a leány -, beszéljen őszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot őrizte... És nem tette... nem tehette... - Robin - mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette.- Mit akar?... - kérdezte rekedten, türelmetlenül - nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden ősöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyik az ereimben! Menjen tőlem, Molly... Elátkozott, ha hozzám ér...Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll... A Tigris vigyorgott rájuk. Az ős! Trópusi pokol - Sok szépet látott maga, Herr Haftl. De bizonyára meg is szenvedett érte. Azt mondják, a légióban szörnyű sorsuk van az embereknek. - A légióban! Kvatsch! Sohasem lesz olyan jó dolgom, mint ott volt. Mióta eljöttem, hat és fél kilót fogytam... * A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi, és két hét celulle-büntetésre terjeszti fel. * Barátom, Rézfejű egy pálinkásüveggel könnyedén fejbesújtotta a Kormányost, aztán a tőle megszokott udvariassággal, mintegy kedvesen invitálva, ahogy a fogorvosok szólítják a következő pácienst, vigyorogva odaszólt az uraknak: ,,Parancsol még valaki?" Vanek úr Párizsban "Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkre mentem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenem hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek? Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertből. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegből magamat is fenntartsam. Természetesen a mosónő azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tőle. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál. Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató."