2 db könyv második világháborús német harckocsizókról: Páncélosparancsnok - Hans von Luck ezredes emlékirata + Heinz Kühn páncélvadász történetei - A háborúból és a hadifogságból, 1939-1948

Páncélosparancsnok - Hans von Luck ezredes emlékirata Lenyűgöző beszámoló a II. világháborúról a másik oldaltól... Hans von Luck ezredes egy német páncélosból irányította Rommel 7., majd 21. páncéloshadosztályának a felderítő-zászlóalját. El-Alamein, Kasserine-hágó, Lengyelország, Belgium, Normandia a D-napon, a szörnyű orosz front - Von Luck mindenütt ott harcolt a világ legjobbjai közé tartozó katonákkal. Német katonákkal. A Német Kereszt arany fokozatával és a Lovagkereszttel kitüntetett Von Luck katonatisztként és úriemberként szól olvasóihoz. Az események sodrában élő szemtanú eleven részletességgel megírt, ritka értékes, megindító emlékirata a II. világháborús irodalom egyik klasszikusává vált: első kézből származó krónika a Hitler háborúját vívó kiváló katona dicsőségéről és elkerülhetetlen tragédiájáról. HANS VON LUCK egy tengerésztiszt fiaként született 1911-ben a németországi Flensburgban. Sziléziából származó családjában, mely a XIII. századig tudja visszavezetni gyökereit, a katonai pályafutás régi tradíciónak számított. Bár szívesebben tanult volna jogot, a katonai szolgálatot választotta, és 1929-ben a Reichswehr kadétja lett. A következő tíz év során kemény kiképzésen vett részt az egyre nagyobbra duzzasztott német hadseregben, de közben a külföldi utazások iránti szenvedélyének is hódolhatott, és a társasági életben is részt vett. Oly sok némethez hasonlóan eleinte bizakodva, de aztán a náci hatalom túlkapásai láttán egyre erősödő gyanakvással figyelte Hitler felemelkedését. Motorizált egysége 1939-ben az elsők között hajtott át a lengyel határon, amivel kezdetét vette a II. világháború. Ezután folyamatosan aktív szolgálatban volt, minden jelentősebb hadszíntéren megfordult: Franciaországban Rommel inspiratív parancsnoklata alatt, Oroszországban, ahol eljutott Moszkva külvárosaihoz, Észak-Afrikában, szorosan együttműködve Rommellel, aztán újfent Európában, a normandiai partraszállás idején, végül a szülőhazája védelmében vívott elkeseredett harcokban. A háború legutolsó napjaiban Berlin mellett az oroszok fogságába esett, és öt évre egy kaukázusi munkatáborba került. Kétszer is megsebesült és hősiességéért megkapta a legrangosabbak közé számító kitüntetéseket: a Német Kereszt arany fokozatát és a Lovagkeresztet. A háború végére ezredesi rangig jutott, egyike volt a német hadsereg legfiatalabb ezredeseinek. Miután 1950-ban szabadult az orosz hadifogságból, egy ideig szállodai recepciósként dolgozott, majd a kávéüzletben kezdett új karriert. Kétszer nősült, három fia van. Heinz Kühn páncélvadász történetei - A háborúból és a hadifogságból, 1939-1948 A könyvben egy számunkra ismerős világból származó, hozzánk közel álló kultúrájú és neveltetésű fiatalember sorsa áll előttünk, akit 1939-ben beszippantott az egyensúlyát vesztett Európában támadt háborús örvény, olyannyira, hogy aztán hősünk végül csak 1948-ban tért haza a szovjet hadifogságból. A könyv Heinz Kühn háborús naplófeljegyzéseiből és jóval a háború után született emlékezéseiből áll össze, amelyeket Ingo Möbius, a német emlékezetkultúra fontos személyisége szerkesztett egységes könyvvé és látott el kommentárokkal. Heinz Kühn 1920-ban, közvetlenül az első világháború után született Szászországban, és mindössze 18 éves volt, amikor megkezdte a katonai szolgálatát. Ugyan szülei szándékaival egyezően tisztviselői pályára készült, de erre csak egy tízéves, kényszerű közjáték után kerülhetett sor: már 1939 tavaszán részt vett a Wehrmacht prágai bevonulásában, majd ugyanazon év őszén a lengyel hadjáratban, ahol éles harccselekmények részese lett, többek között kivette a részét a később a Szovjetunióhoz került breszti erőd ostromából. Mindezekért másodosztályú Vaskereszttel tüntették ki. 1940-ben már hadnagy, és 1941 nyarán páncélvadász-alakulatával ott találjuk a Szovjetunió elleni hadjáratban. Ma is ismerősen csengő nevű, fontos helyeken harcolt: a Donyec-medencében, Harkovnál és Kurszk környékén, majd számára a Baltikumban ért véget a háború. Különösen érdekesek, sőt egyenesen meglepőek a szovjet hadifogságban szerzett tapasztalatai. 1948-ban a szovjet megszállási zónába került szülőföldjére tért vissza, majd különösebb konfliktusok nélkül illeszkedett be az NDK társadalmába. Heinz Kühn emlékei elsősorban nem a harcok során átélt élményeket és a harcászati-haditechnikai részleteket rögzítik, hanem sokkal inkább azt az emberi és szervezeti közeget, amelyben a frontkörülmények közepette élt. A könyvben néhány, vele kapcsolatba került tiszttársa rövid, de tanulságos életrajzát is olvashatjuk. A több mint száz, főként a családi archívumból előkerült fotó csak még átélhetőbbé teszi az általa elmesélteket. Az emlékezése alkalmat kínál arra, hogy elgondolkozzunk az Európát nyolc évtizeddel ezelőtt sújtott és a mai életünkre is kihatással bíró kataklizma mélyebb tanulságain.