2 mű ikonikus első világháborús magyar csatákról: Az erőd - Przemysl ostroma, 1914-1915 + Otrantói ütközet - Az Adria bejáratának ellenőrzése

Mindkét kötet újszerű, megkímélt antikvár könyv. Az erőd - Przemysl ostroma, 1914-1915 Przemysl 1914-1915-ös ostroma az első világháború során jelentőségét tekintve Sztálingrád 1942-1943-as, második világháborús ostromához fogható. Przemyslnél a cári Oroszország hadereje támadta az Osztrák-Magyar Monarchia erői által védett erődrendszert. A Monarchia seregében nagyon sok magyar katona és tiszt harcolt itt, így Przemysl védelme a magyar történelem szerves része is - ez a könyv a téma első ilyen részletességű feldolgozása. 1914 őszére egész Európa háborúban állt. A harcban álló országok ekkorra már korábban elképzelhetetlen mértékű veszteségeket szenvedtek. Mind a nyugati, mind a keleti fronton az előre kidolgozott, részletes hadműveleti tervekből szinte semmi sem valósult meg, ezek helyett kétségbeesett rögtönzésre kényszerültek a harcoló felek. Nyugaton könyörtelen lövészárok-háború kezdődött, keleten pedig minden szem Przemysl erődjére szegeződött. A przemysli erődrendszer elhúzódó ostroma a leghosszabb ilyen jellegű ostrom volt az első világháború alatt. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege az erőd védelme és a későbbi felmentési kísérletek során összesen 800 ezer főt vesztett. Przemysl több szakaszból álló ostroma az első világháború egyik meghatározó történéssorozata volt. Amennyiben az orosz csapatoknak sikerült volna áttörniük itt, nyitva állt volna az út előttük Európa középső része felé. Mire az erődrendszer elesett, az erőik már annyira kimerültek, hogy nem tudták folytatni az előrenyomulást. Nem túlzás azt állítani, hogy az itt történtek meghatározó befolyással voltak Európa további sorsára. A későbbiekben sem az orosz haderő, sem az osztrák-magyar nem tudta igazán pótolni az itt elszenvedett veszteségeket. Alexander Watson könyvének a lebilincselő történetmesélés mellett nagy erőssége, hogy hatalmas és szerteágazó forrásbázisra támaszkodik, illetve hogy a szűkebb értelemben vett katonai történéseket a maguk tágabb társadalmi-emberi kontextusában is bemutatja. Otrantói ütközet - Az Adria bejáratának ellenőrzése A hadtörténelem, azon belül a tengeri háborúk iránt fogékonyak számára ez a könyv különösen jelentős. Egyrészt, mert akinek a tengeri csatájáról szól, magyar tengerésztiszt, Horthy Miklós sorhajókapitány. Másrészt ez a mű tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedek magyar hadtörténeti munkáiban megjelent írások szerzői, történészek és publicisták haditengerészeti kérdésekben tökéletes tájékozatlanságról tesznek tanúbizonyságot. A világszerte ismert angol-amerikai történész szerző, Paul G. Halpern kiemeli, hogy az I. világháborúban a Földközi-tenger körzetében az otrantói csata volt a szembenálló hadihajók által vívott legnagyobb ütközet. Hangsúlyozza, hogy ez a tengeri összecsapás bátran nevezhető a Földközi-tenger Skagerrakjának, amennyiben mindkét csatában egy gyengébb flotta intézett rohamot egy erősebb ellen, amelyben a gyengébb flottának sikerült elmenekülnie, miután jóval nagyobb kárt okozott az ellenfelének, mint amennyit maga elszenvedett. Hiszen elsüllyesztettek két rombolót, egy szállítóhajót és tizennégy zárvédő felfegyverzett gőzöst (driftert), miközben ők maguk egyetlen hajót sem veszítettek. Otrantó azonban összetettségében meghaladta Skagerrakot (Jütlandot): ugyanis mindkét fél oldalán valóságos szerepet játszottak a repülőgépek és a tengeralattjárók, míg ezek a brit-német összecsapásban nem jelentek meg a csatatéren. Az otrantói csata mindezen felül multinacionális jellegű összecsapás volt, mivel az egyik oldalon az osztrák-magyar, míg a másikon a brit, az olasz és a francia flottaerők harcoltak. külön érdekessége, hogy egy olasz tengernagy brit hadihajóról irányította a hadműveleteket. A szerző végezetül hangsúlyozza, hogy az osztrák-magyar hajóhad a világháborúban olyan nagy tengeri hatalmakkal került szembe, mint Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország, az egyesült Államok, valamint Japán, és végig kitűnően megállta a helyét, ura maradt az Adriának. Paul G. Halpern a Floridai Állami Egyetem (Florida State University) történész professzora a szerzője Az I. világháború haditengerészeti története, (A Naval History of World War I), A tengeri háború a Földközi-tengeren, 1914-1918., (The Naval War in the Mediterranean, 1914-1918), A földközi-tengeri haditengerészeti helyzet, 1908-1914., (The Mediterranean Naval Situation, 1908-1914) és az Anton Haus: az osztrák-magyar vezértengernagy, (Anton Haus: Österreich-Ungarns Großadmiral) című műveknek. Szolgált a naval records Society tanácsában (Nagy-Britannia), és a royal Historical Society tagja.