Libben a szoknya
A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát felelevenítő, nagyszabású, tizenhárom kötetes regényfolyam hetedik kötetében, amelyben immár Siorac márki fia játssza a főszerepet, egyre csak libben, röpül a szoknya. Nem csoda, hiszen az ifjú Sioracról elmondhatjuk, hogy nem esett messze alma a fájától, éppoly szenvedélyes és gáláns, kalandvágyó és bátor, eszes és nemes lelkű mint édesapja. A kor pedig IV. Henrik uralkodásának utolsó három esztendeje, az 1607-től 1610-ig terjedő időszak is mintha a léhaságnak kedvezne. Egymást érik a lakomák, táncjátékok, lépten-nyomon szerelmi kalandokat hajszoló donjuanokkal, ledér főrangú hölgyekkel, felszarvazott, mégis elnéző férjekkel találkozik az ember a bálok forgatagában. De a csillogó felszín kegyetlen, véres valóságot takar: cselszövések, összeesküvések közepette a király két fronton harcol. Az országon belül a fanatikusokkal küzd, akik tűzzel-vassal pusztítják a protestánsokat, az országon kívül a Habsburgok egyeduralmi törekvéseivel kell szembeszegülnie.
Gyermekkirály
IV. Henrik meggyilkolása megrázza az egész országot, gyilkosa kivégzésére szinte egész Párizs kíváncsi. A király halálával Medici Mária (Henrik felesége) lesz az uralkodó, mint régens, akinek első dolga a király által létrehozott kormányzótanács (benne királyi hercegek, főrendek, marsallok) mellett egy titkos tanács létrehozása.
Ennek tagjai név szerint: Dolé főügyész (aki a kormányzó királyné ügyvédje), Cotton atya (a jezsuita szerzetes), a pápai nuncius, a spanyol nagykövet, Leonora Galigai (a királyné dajkájának lánya), és Concino Concini (Leonora férje, olasz nemes, akit otthon felhúznának az első fára a viselt dolgai miatt).
Ez az állapot persze minden igaz franciát feldühít, nincsenek ezzel másként Siorac-ék sem. Egy ebédnél, amire l'Estoile (Siorac márki barátja) is hivatalos kiderül, hogy még ez a tanács sem az igazi, mivel a királyné minden ülés után tanácskozik Doléval, Leonorával és Concinival, és az ő véleményükhöz igazodva gyakran megváltoztatja a tanács döntését, de a háromból csak Leonora számít, mert ő az igazi kegyenc, akinek korlátlan hatalma van az ostoba királyné felett.
Mindezeknek köszönhetően az anyakirályné és Lajos között a viszony nem túl jó, mondhatni utálják egymást, mivel a királyné félti korlátlan hatalmát. Ráadásul a királyné elég népszerűtlen saját alattvalói szemében, ezért Lajos népszerűsége mögé szeretne bújni, miközben nem győzi hangoztatni, hogy Lajos alkalmatlan az uralkodásra.
Lajost 9 évesen megkoronázzák Reimsben, ahová Siorac márkit, Siorac lovagot, és La Surie-t is meghívják. A koronázás után Guise hercegné magához hivatja ,,keresztfiát" Siorac lovagot, és elmondja neki, hogy Saint-Régis márki vissza szeretne vonulni, és mivel rokonságban áll a Guise házzal így nekik szeretné eladni hivatalát (ami nem más, mint a ,,király belső szolgálatára kirendelt első nemes") potom 100.000 frankért.
Visszatérve Párizsba megkötik az üzletet Saint-Régis márkival, így Siorac beköltözik a hivatallal járó louvrei lakosztályába, amit a Guise hercegnőtől kapott bútorokkal rendez be. Amikor bemutatják XIII. Lajosnak, az meglehetősen hűvösen fogadja, de Héroard doktortól megtudja, ez csak álca, mivel a király környezetében besúgók vannak, és rögtön eltávolítják a közeléből azt, akit kedvel.
A következő évek a hatalom megszerzéséről (a trónörökös), illetve annak megtartásáról (az anyakirályné) szólnak, s talán mondanom sem kell, az ifjú Siorac is ott van minden fontosabb eseménynél - mint a leendő uralkodó tántoríthatatlan híve.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
