A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Kádár János - Végakarat. Az interjút készítette és a dokumentumokat válogatta: Kanyó András, szerkesztette: Veres Mária. (Hírlapkiadó Vállalat, 1989):
"Aztán, mint régen, késő este íróasztalához ült, s mind erőtlenebbé váló kézzel, de vasakarattal nekifogott a levél megfogalmazásának. Eltelt egy éjszaka, és még egy. Az értelem és az akarat azonban már nem tudott parancsolni a kéznek, a szöveg alig, egyes részei pedig egyáltalán nem voltak olvashatóak. Tudomásul kellett vennie, hogy az egy életen át bevált módszer - mindent előbb saját maga vetett papírra, kézzel, s csak azután fordult munkatársaihoz és vette igénybe a technikát - már nem alkalmazható. A segítség már a fogalmazás papírra vetésénél sem nélkülözhető. S amikor megszületett végső formájában a Központi Bizottságnak szóló levél, arra is volt gondja, hogy azt két tanú előtt írja alá. Az aláíráshoz ragaszkodott.
S amikor nyilvánosságra hozták a levelet és a választ, másnap összecsomagolt. Távozni akart a villából, amelyből 1951-ben letartóztatták, s amely 1957-től haláláig ismét az otthona volt. (A kertben gyakran sétált, ismert minden fát és bokrot.) Személyes holmijait magához véve, kis bőrönddel a kezében indult útnak. Egyre csak azt hangoztatta: miután már nem visel semmilyen tisztséget a pártban, a villa nem illeti meg.
Felesége és munkatársai hosszas rábeszélés után tudták meggyőzni: maradjon."
Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel (Magvető, 1982)
Ez az írás nem arckép, legfeljebb arcképvázlat. Egy emberről, akit Kádár Jánosnak hívnak. A korról alkotott véleményem bizonyára vitatható, nemegyszer eltér az általában elfogadott képtől. Mint állampolgár joggal háríthatnám át a felelősséget a történészekre, ideológusokra, közgazdászokra, politikusokra, miért nem tárták fel alaposabban, részletesebben ennek a kornak, ennek a személyiségnek a történetét. Mint ennek az írásnak a szerzője, magamnak kell felelnem ítéleteimért, azok megkérdőjelezhetőségéért, olykor nem eléggé megalapozott véleményemért is. A magam megnyugtatására csak azt tehetem hozzá: úgy hiszem, az alapvető tényeket ismerem. A részletek feltárása nem ennek az írásnak a feladata. Talán az árnyalatok tisztázása nélkül is felvázolható a lényeg.
