Magdaléna
"1935 nyarán egy tizenhét éves lány száll le a vonatról degeszre tömött bőröndjeivel a bécsi Westbahnhofon. A fiatal Szabó Magda, aki eddig jóformán csak a szülővárosát, Debrecent ismerte, ezen a napon lép ki, vagy inkább be a nagyvilágba. Bécs, a ,,mágikus város" egy életre rabul ejti. Ám egy másik szerelem is vár rá itt, és hosszú jegyesség egy fiatal osztrák vegyészmérnökkel, Gerhard Ehrlichhel.
Erről a két szerelemről és a ,,mindig megújuló, megölhetetlen, visszahozhatatlan, de elfelejthetetlen, tündökletes ifjúságról" szólt volna eredetileg a Für Elise című regény, amelyben azonban végül élete debreceni fejezetét örökítette meg Szabó Magda. És a folytatás - bár az írónő ígérte, és nagyon sokan várták - már nem készült el.
A Magdaléna ennek a másik Für Elise-könyvnek a nyomába ered, titkait kutatja, mozaikdarabkák összeillesztésével, a múlt egymásra rakódott rétegeinek felfejtésével egy soha meg nem írt regény lapjait próbálja rekonstruálni. Fellelt regénytöredékekből, a hagyatékból nemrég előkerült német nyelvű és most lefordított levelekből, egy mindeddig kéziratban lappangó elbeszélésből, az élete bécsi korszakát felidéző Szabó Magda-interjúból és egy Bécsről szóló történelmi-kultúrtörténeti tanulmányból, az írónő fényképalbumából való exkluzív korabeli felvételekből és egy mai novellából bomlik ki a közelgő háború árnyékában megélt és mégis csodálatos, négy önfeledt és szabad szerelmes nyár története. Amelynek főhősei Magdaléna, azaz maga a fiatal Szabó Magda és osztrák vőlegénye, mellékszereplői az írónő ,,bécsi családjának" tagjai, barátok, ismerősök, a díszletet pedig a szeretett város, a második otthon, Bécs utcái, kastélyai, parkjai, szobrai alkotják.
Már csak az olvasón múlik, hogy mindebből milyen regény születik - a képzeletében."
Nyusziék - Napló (1950-1958)
Vonalas irka, rajta a cím: Nyusziék I. Ilyen közönséges iskolai füzetekbe írta Szabó Magda 1950 és 1958 között most felfedezett és még soha nem publikált naplóit, férje, Szobotka Tibor és önmaga számára, hogy ne felejtse el napjaikat, az együtt töltött boldog pillanatokat:,,Mindennap írnom kellene ebbe a füzetbe, rögzítenem a mosolyodat, a szádat, szavaid, az ölelésedet."
Egy saját maguk által saját maguknak alkotott, külön és különös világot zár be a naplók lapjaiba, amelynek ők ketten az egyedüli lakói. Ebben a világban önfeledt játékokat lehet játszani, kitalált nyelven lehet beszélni, és a másik nélkül elképzelhetetlen a létezés. Két, az életben és az alkotásban egyformán szenvedélyes ember szerelmének a története bontakozik ki az olvasó előtt, és ez a szerelem az idő múltával nemhogy lanyhulna, de egyre szenvedélyesebbé válik, valóságos morfium lesz számukra. Az ötvenes évek gyötrelmes valósága, az állástalanság, a pénztelenség, a kilátástalanság, a szüntelen megaláztatások és csalódások elől egymás karjába, ölelésébe menekülnek, az este, az éjszaka hozza el számukra az enyhülést, a feloldozást és feloldódást. A Naplókban nem az író, hanem a nő, a feleség, a szerető vall legrejtettebb magánéletükről, már-már szemérmetlenül őszinte és megrendítő kitárulkozással.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
