Kezdődik az év, folytatódjon a mese! – a közös olvasás erejével

A Libri Mini és a Semmelweis Egyetem Gyermekgyógyászati Klinika meseolvasó programjának szeptemberi ajánlója őszi családi könyvnézegetéshez

A közös olvasás nemcsak szórakoztat: fejleszti a gyerekek nyelvi és érzelmi képességeit, csökkenti a (kórházi) félelmeket és a szülőket is megnyugtatja. Dr. Kossuth Laura gyermekgyógyászjelölt segítségével vizsgáljuk meg, miért olyan fontos a meseolvasás a képernyő helyett – és hogyan segít ebben a Libri Mini.

„Mindig elszomorodom, amikor egy pár hónapos baba mózeskosarára tabletet erősítenek” – mondja dr. Kossuth Laura, a Semmelweis Egyetem Bókay utcai Gyermekklinikájának orvosa. Kétgyerekes anyaként és gyermekgyógyászként is hisz abban, hogy a közös meseolvasás többet ad a gyerekeknek, mint azt sok szülő sejti.

A közös olvasás ugyanis fejleszti a gyerekek szókincsét, kreativitását, kommunikációját, erkölcsi érzékét és érzelmi stabilitását. Kutatások igazolják: azok a gyerekek, akiknek rendszeresen mesélnek, játék közben is gazdagabb nyelvezetet használnak, figyelmük tartósabb, fantáziájuk élénkebb – és akár másfél év előnyre is szert tehetnek kortársaikkal szemben. A mesék abban is segítenek, hogy a gyerekek megértsék és feldolgozzák saját érzéseiket, félelmeiket, hiszen a mesebeli hősök példája megoldásokat kínál a valóságban is.

Fontos, hogy a szülők olyan könyvet válasszanak, ami a gyerek életkorának, érdeklődésének megfelel – a Libri Mini mesekönyv-válogatása ebben próbál irányt mutatni hónapról hónapra.

Az első őszi hónap mindig egy új kihívást tartogat: a bölcsőde-, az óvoda- vagy iskolakezdést hozza el, mely az újdonság mellett megterhelő lehet gyereknek, szülőnek egyaránt. Az élmények néha bizonytalanságot is hoznak a gyerekek életébe. Ilyenkor különösen fontos, hogy legyen egy biztos pont, ahova vissza lehet térni: az otthoni közös olvasás. Az esti mesék és a délutáni összebújós könyvforgatások segítenek lelassítani a napot, és megnyugtató rutint teremtenek. Az olvasás közben nemcsak történeteket ismernek meg a gyerekek, hanem megtanulják szavakba önteni az érzéseiket, kidolgozzák magukból az aznapi történéseket is. Egy-egy mese segíthet feldolgozni a közösségben átélt élményeket, örömöket és félelmeket. A közös könyvélmények erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot, ami különösen nagy kincs ebben a változásokkal teli időszakban. Az olvasás ráadásul játékosan fejleszti a szókincset és a figyelmet, ami az iskolai tanulás alapja. Az őszi idő, a korábban sötétedő esték még inkább meghívnak egy-egy közös mesére.

A szeptemberi Hónap Gyerekkönyve, az Amíg én oviban vagyok bájosan mesél arról a minden óvodást (meg bölcsődést és iskolást is) érdeklő kérdésről, hogy ha már egyszer nem lehetnek otthon a szüleikkel, akkor legalább hadd fürkésszék ki, mit is csinál apa meg anya, amíg ők az óvodában vannak. A könyv különleges szerkezete párhuzamosan mutatja be egy kisfiú családjának egy napját: Berci, a szülei és a család cicája egyszerre látott napi feladatai  filmszerűen kerülnek egymás mellé. A történet négy szálon fut: miközben Berci óvodában van, anya, apa és Cicó mind a maguk kis kalandját élik, így az olvasó gyerekek izgalmasan felfedezhetik a párhuzamos történeteket. Sipos Fanni illusztrációi színesek, játékosak és aprólékosan kidolgozottak, tele apró részletekkel, amelyek önálló felfedezésre hívják a kicsiket. A képek sokszor többet mondanak a szövegnél, így a kicsik saját tempójukban, aktív részvevőként építhetik fel a mesét. A harmonikus rajzok rejtvényszerűen visszatérő motívumokat rejtenek, amelyek újabb és újabb közös felfedezéseket ígérnek minden olvasáskor.