A levelezés titkosságát a törvény garantálja

Akár a Brezsnyev-korszak szatírájaként is olvasható ez a dokumentumértékű könyv: amolyan szomorkásan ironikus mai Kohlhaas Mihály-történetként. Egy szovjet tudós valamikor a hatvanas években észreveszi, hogy időnként eltűnnek a levelei, végére akar járni a rejtélynek, s az eredmény őt magát is megdöbbenti: a Szovjetunióban a cári "Fekete Hivatal" tevékenységénél is durvább és ostobább levélcenzúra működik. Magányos harcot indít egyik legelemibb emberi jogáért, levelezésének titkosságáért, s bár nem kevés kellemetlenséget okoz a jámbor, engedelmes állampolgárokhoz szokott hivataloknak, a bürokrácia erődjei könyörtelenül visszaverik a támadást. S ezzel elkezdődik Zsoresz Medvegyev személyes kálváriája, amelyeknek ebből - az ABC kiadónál, hazai szamizdatban, 1985-ben megjelent - könyvből csupán az első fejezetét ismerjük meg: elbocsátják a munkahelyéről, száműzik a tudományos életből, sőt még fordítói munkát sem végezhet. Sorsát végleg megpecsélhette volna az elmegyógyintézeti kényszerkezelés, ha a szovjet értelmiségiek és a világ felháborodott tudósainak tiltakozása ki nem szabadítja a bolondokházából. (Minderről ikertestvérével, a világhírű történész Roj Medvegyevvel közösen írt könyvében, Az őrültség kérdésé-ben számol be.) A szovjet hatóságok végül megtagadták tőle, hogy hazautazhasson egy londoni konferenciáról, s azóta Angliában írja biológiai és politológiai műveit.