Juhász Jácint arcai

Átható tekintetű, leküzdhetetlen vonzású, szép hangú, pompás testi adottságú színész volt, aki színpadon, filmen, televízióban, versek előadójaként vált az ország egyik kedvencévé, emblémájává, aki szívügyének tekintette - többek között -, hogy partnerei kedvéért szlovákul is megtanuljon. Juhász Jácint olyan pályaívet futott be, amely az utóbbi néhány évtized társadalmi, politikai és kulturális viszonyait érzékletesen jellemzi. Péterffy Gabriella nem kevesebbre vállalkozott, mint a színész által képviselt jelenség bemutatására, egyszersmind titkainak megfejtésére. Hatalmas dokumentumanyagot gyűjtött össze s publikál kötetében: rövid s hosszabb életű újságcikkeket - a Népsporttól a Film Színház Muzsikáig - , családi, baráti, pályatársi megnyilatkozásokat. Almási Éva, Kozák András, Szilágyi Tibor, Makk Károly s mások viszszaemlékezései nemcsak Juhász Jácintra vetnek fényt, hanem önmagukra is, ily módon a magyar kultúra egyik hosszú, termékeny, végül sajnálatosan elapadó, átértékelődő korszakára. Őszintén, hitelesen, túlzások és fölösleges nosztalgiázás nélkül. A szerző szereti e tragikusan lezárult életművet, ez azonban nem vezeti tollát tévútra, nem magasztalja az égig vizsgálódásának alanyát, s ami könyvének egyik legnagyobb erénye: értékelései olyan sávon mozognak, hogy a nagyközönség és a szakmai érdeklődő egyaránt hitelesítheti őket. Növeli a mű vonzását a tartalmas képanyag, gyakorlati hasznát pedig a színházi, film- és televíziós szerepek pontos áttekintése. Mindezek alapján a legőszintébben s a legmelegebben ajánlom Péterffy Gabriella Juhász Jácint-könyvét a leendő olvasónak. - /Kőháti Zsolt filmtörténész/