Numerus clausus rendelkezések az ellenforradalmi Magyarországon - A zsidó és nőhallgatók főiskolai felvételéről

A numerus clausus rendelkezések a két világháború közötti értelmiség helyzetét nagymértékben befolyásolták. A középosztályon belül egyre jelentősebb szerephez jutott az értelmiség, melynek számaránya is megduplázódott. Az első világháborút követő összeomlás, majd a világgazdasági válság, továbbá a politikai antiszemitizmus a rendszer vezetőit arra késztették, hogy az értelmiség körében az addig jelentős hányadot kitevő zsidóság számarányát mérsékeljék, és hogy a nőemancipáció addig elért eredményeit korlátozzák. A zsidó és nőhallgatók számarányának csökkentésével, valamint az egyetemi szociálpolitika célszerű alakításával elsősorban a tradicionálisan gondolkodó hivatalnokréteg gyermekeinek egyetemi taníttatásával kívánta e társadalmilag oly jelentős réteg rendszerhűségét biztosítani.
E könyv bevezető részében a politikai antiszemitizmus, valamint az antiszemitizmus történelmi formálódását mutatja be. A német és osztrák hatás e téren is döntő volt. Az 1920. évi 25. törvény (amely a numerus clausust bevezette) keletkezésének és érvényesítésének bemutatása során a szerző kitér a progresszív irányzatok szerepére is.
A második világháború és a nyílt fasizálódás időszakára e tanulmány csak kitekint, mert a faji diszkriminációt létesítő, ún. "zsidótörvények" mélyebb elemzése meghaladja a téma határait. Gazdag levéltári forrásanyagra, kortársi szerzők műveire, folyóirat- és újságcikkekre is támaszkodik. Nem csupán a jogtörténet művelőinek, hanem a történelem iránt érdeklődők szélesebb táborának figyelmét is lekötő művet kap kézhez az olvasó.