Izzó levegőben - Emlékek a régi Nemzeti Színházról

Csathó Kálmán (1881-1964) Budapesten jogot végzett,1906-ban a közoktatásügyi minisztériumban lett segédfogalmazó. Berlinben és Párizsban járt ösztöndíjjal; 1909-től a Nemzeti Színház rendezője, 1919-től 1925-ig főrendezője volt. Ekkor a csődbe jutott Unió színházi részvénytársaság vagyonfelügyelője lett. Hat év múlva, 1931-ben visszakerült a Nemzeti Színházba,melyet Németh Antal igazgató beiktatásakor, 1935-ben kényszerült elhagyni. Az 1940-1941-es évadban a Mágyar Színház és az Andrássy Színház művészeti igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1933-ban levelező tagjává választotta. Első sikeres regénye 1916-ban jelent meg; címe azóta szállóige:Te csak pipálj, Ladányil Ezután sokféle műfajt kipróbált: elbeszéléseker, regényeket, drámákat, vázlatokat adott közre. 1945 után az író kegyvesztett lett; reménye sem volt arra, hogy regényeit, elbeszéléseit kiadják, darabjait előadják. Talán ezért teremtette meg az 1950-es években a hosszabb lélegzetű színész- és íróportré műfaját. Ezek az írások kiállták az idő próbáját. Éppen olyan érdekfeszítőek, frissek és regényesek ma is, mint megjelenésükkor. Válogatásunk az 1959-ben megjelent Ilyeneknek láttam öket és az 1960-ban kiadott A régi Nemzeti Színház című könyvből készült.