A nyugati nagy egyházszakadás története VI. Orbán haláláig 1378-1389

A legtöbb embernek az egyházszakadásról elsősorban az 1054-es "nagy szkizma" juthat eszébe, amikor a nyugati és a keleti kereszténység elvált egymástól, vagy talán a reformáció kezdetén a különböző vallások, így például a VIII. Henrik válása miatt létrejött anglikán egyház leválása. Az 1378 utáni időszakban is volt azonban egy egyházszakadás, amely igaz, nem tartott túl hosszú ideig, ám megrengette a nyugati kereszténységet, amellett, hogy elsősorban hatalmi okokra, nem pedig hitbéli kérdésekre vezethető vissza. A szerző kötetében - melynek eredetije még 1896-ban jelent meg - a válság első szakaszával, XI. Gergely halálával és VI. Orbán pápa időszakával foglalkozik csak, elsősorban a politikai történésekre koncentrálva. A szerző ismerteti azt, hogyan is került Szent Péter trónjára az avignoni fogság vége után egy évvel - a római nép nyomására - francia pápa helyett Bartolomeo Prignano, a nápolyi Bari érseke. Mindez természetesen sértette a francia klérus érdekeit. A politikához nem annyira értő új egyházfő hamar kivívta a franciák ellenszenvét, elsősorban feudalisztikus reformtörekvései miatt. Áldásy ír az Orbán-ellenes bíborosok fellépéséről, és arról, hogyan is választottak francia támogatással pápát (később mégis ellenpápának számították), VII. Kelemen néven Fondiban. A szerző részletesen foglalkozik azzal, hogyan is alakult a két pápa támogatottsága annak függvényében, hogy melyik európai állam kinek a pártján állt a százéves háborúban. A kötet utolsó fejezete a két pápa küzdelmeivel foglalkozik, részletesen kitérve Orbán nápolyi hadjárataira.