Székely népmesék (Nemzeti könyvtár 11.)

-Mese! - szólunk bosszúsan, ha társaságban valaki tetteit nagyobbítva, csodákat lódítva különbnek, értékesebbnek, tiszteletreméltóbbnak hazudja valós önmagánál önmagát. - Mesélj! - fordulunk barátunkhoz, cimboránkhoz, ismerősünkhöz, ha fájásig furdalja oldalunkat a kíváncsiság: mikor, kivel, hogyan? - Ugye mesélsz? - néztünk vágyakozva gyerekkorunkban édesanyánk szeretetével minket magába ölelő szemébe, és állunkig húzva a paplant, vártuk a csodát: elvarázsló meseszó röpítsen tündérekkel, János vitézzel, mézeskalácshuszárral boldog álomvilágba. Életünk is mese: szeretnénk hinni a boldog befejezésben. Mint a mesében... Kriza János unitárius lelkész 1842-ben tette közzé felhívását: támogassák nagybecsű hazánkfiai - péterfillérekkel is! - népköltészeti gyűjtésének közzétételét. Balladák, mesék, mondókák, dalok, táncszók, találós kérdések, szólásmondások, gúnynevek - Kriza János eltökélten járta Székelyföld falvait, meghallgatott öregeket, fiatalokat, férfiakat, asszonyokat, gyűjtött, lejegyzett, levelezett...