Kocsis

- A Főiskolán festőnek készültél, ma is festőnek vallod magad? - Annak. Természetesen nem valami kasztba tartozás alapján, hanem mondjuk úgy, hogy a festészet az, ami leginkább lefoglal. A kasztba sorolás csak praktikus meghatározás, de nem, egyáltalán nem biztos, hogy jó. Festő vagyok, aki sokféle anyaggal bajlódik, s ez arra jó, hogy könnyebben találok formát. Van amit kerámiában, s van amit festékkel lehet jobban megcsinálni. Festő vagyok, akit érdekel minden anyag, amely a vizuális megjelenítésben eszközöm lehet. - Tizenkét éve vagy a pályán, s ha jól emlékszem grafikusként tűntél fel. A veled együtt indulók; az idősebbek, akik támogatóan vagy irigykedve nézték kibontakozásod; a kritika; s nem utolsósorban a közönség hogyan fogadta a kiállításról kiállításra más és más műfajban jelentkező Kocsist? Észrevették, hogy festő vagy? - Nemigen, s a fogadtatás sem volt egyértelmű. Maradjunk például a kritikánál: egy ismert kritikus pályám egyik szakaszában kimondottan érezte, hogy mit és miért csinálok. Szimpatizált velem, a dolgaim mellé állt.