Bevezetés a polimerfizikába

Polimereknek vagy más néven makromolekuláknak azokat a vegyületeket nevezzük, amelyeknek láncszerű molekuláit (vagy molekularészeit) nagyszámú, sokszor ismétlődő, viszonylag egyszerű szerkezetű egység (monomer) építi fel kovalens kötéssel. Ha a polimer- és a kismolekulájú vegyületek közé határt akarunk vonni, akkor általában azokat az anyagokat nevezzük makromolekuláknak, amelyeknek relatív molekulatömege 10 000 felett van, tehát molekuláik ezer vagy még ennél is jóval több atomból épülnek fel. Bár éles határról nem beszélhetünk, mégis azt mondhatjuk, hogy körülbelül ettől a molekulamérettől kezdődően lépnek fel azok a jellemző tulajdonságok, amelyek indokolják, hogy a makromolekulák fizikájáról és fizikai kémiájáról mint önálló tudományágakról beszéljünk. A makromolekulák szerkezete ugyanazoknak az elemi kölcsönhatásoknak, az atommagok és az elektronfelhők között működő vonzó- és taszítóerőknek a működése révén alakul ki, mint amelyek a kismolekulájú anyagok molekuláiban is hatnak. A polimerek különleges sajátosságait az igen nagy számú atom közt ható együttműködő (kooperatív) kölcsönhatások együttes érvényre jutása eredményezi.