A környezet erősödő savasodása

Az MTA elnöksége, valamint az OKTH elnöke megbízásából alakult "A környezet erősödő savasodása és ennek hatása" elnevezésű "ad hoc" bizottság albizottságainak jelentései. Előszó Az iparilag fejlett országokban már a múlt században megfigyelték, hogy iparvidék környékén a füstgázok káros hatással vannak a növényzetre. Angliában a levegő tisztaságát vizsgálva Róbert A. Smith 1872-ben ,,háromféle levegőt" figyelt meg, amelyek közül a kénsavat, vagy szulfátot tartalmazó városi levegőt jellemezve a világon először ő írta le ,,a savas eső" kifejezést. Sőt, a légkör-kémia alapját lerakó könyvében már olyan jelenségekkel is foglalkozott, amelyekkel ma is szembetaláljuk magunkat. Ezek az eredmények azonban széles körben nem váltak, nem válhattak ismertté, főként azért, mert a füstgázokból származó savas csapadék még hosszabb ideig csak kisebb helyi jelentőségű problémákat okozott. A II. világháború után azonban a széntüzelésű hőerőművek és más ipari füstgázok hatására nagy kiterjedésű területek váltak a savas kiülepedés következtében veszélyeztetetté, s ezzel a helyzet gyökeresen megváltozott. A 60-as évek közepétől, végétől a károsodás üteme felgyorsult. A savas esők hatására alig egy évtizeden belül sok ezer skandináviai tó vize vált savassá. Növény- és állatviláguk részben, vagy teljesen kipusztult. A tömegkommunikációs eszközök révén a világ minden részén ismertté váltak ezek a problémák. Ebben az időben főként Skandináviában és az Egyesült Államokban a savas esőt ,,lopakodó, csendes halálként", vagy a ,,legnagyobb természeti katasztrófaként", sőt ,,láthatatlan ellenségként" is aposztrofálták. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".