2 db könyv második világháborús német katonákról: Heinz Kühn páncélvadász történetei - A háborúból és a hadifogságból, 1939-1948 + Aknavetővel a keleti fronton, 1941-1943 - I. kötet: A moszkvai csatától a Zitadelle hadművelet

Heinz Kühn páncélvadász történetei - A háborúból és a hadifogságból, 1939-1948 A könyvben egy számunkra ismerős világból származó, hozzánk közel álló kultúrájú és neveltetésű fiatalember sorsa áll előttünk, akit 1939-ben beszippantott az egyensúlyát vesztett Európában támadt háborús örvény, olyannyira, hogy aztán hősünk végül csak 1948-ban tért haza a szovjet hadifogságból. A könyv Heinz Kühn háborús naplófeljegyzéseiből és jóval a háború után született emlékezéseiből áll össze, amelyeket Ingo Möbius, a német emlékezetkultúra fontos személyisége szerkesztett egységes könyvvé és látott el kommentárokkal. Heinz Kühn 1920-ban, közvetlenül az első világháború után született Szászországban, és mindössze 18 éves volt, amikor megkezdte a katonai szolgálatát. Ugyan szülei szándékaival egyezően tisztviselői pályára készült, de erre csak egy tízéves, kényszerű közjáték után kerülhetett sor: már 1939 tavaszán részt vett a Wehrmacht prágai bevonulásában, majd ugyanazon év őszén a lengyel hadjáratban, ahol éles harccselekmények részese lett, többek között kivette a részét a később a Szovjetunióhoz került breszti erőd ostromából. Mindezekért másodosztályú Vaskereszttel tüntették ki. 1940-ben már hadnagy, és 1941 nyarán páncélvadász-alakulatával ott találjuk a Szovjetunió elleni hadjáratban. Ma is ismerősen csengő nevű, fontos helyeken harcolt: a Donyec-medencében, Harkovnál és Kurszk környékén, majd számára a Baltikumban ért véget a háború. Különösen érdekesek, sőt egyenesen meglepőek a szovjet hadifogságban szerzett tapasztalatai. 1948-ban a szovjet megszállási zónába került szülőföldjére tért vissza, majd különösebb konfliktusok nélkül illeszkedett be az NDK társadalmába. Heinz Kühn emlékei elsősorban nem a harcok során átélt élményeket és a harcászati-haditechnikai részleteket rögzítik, hanem sokkal inkább azt az emberi és szervezeti közeget, amelyben a frontkörülmények közepette élt. A könyvben néhány, vele kapcsolatba került tiszttársa rövid, de tanulságos életrajzát is olvashatjuk. A több mint száz, főként a családi archívumból előkerült fotó csak még átélhetőbbé teszi az általa elmesélteket. Az emlékezése alkalmat kínál arra, hogy elgondolkozzunk az Európát nyolc évtizeddel ezelőtt sújtott és a mai életünkre is kihatással bíró kataklizma mélyebb tanulságain. Aknavetővel a keleti fronton, 1941-1943 - I. kötet: A moszkvai csatától a Zitadelle hadműveletig Az ifjú Hans Heinz Rehfeldt 18 évesen legénységi állományú gránátosként (közlegény) került a keleti frontra 1941. novemberében az elit Großdeutschland gyalogezred önkénteseként, hogy egy 8 cm-es aknavető kezelőjeként azonnal a Taifun hadművelet harcaiban találja magát Moszkvától délre, Tula térségében. Naplója 1941. október 26-án kezdődik, amikor a neuruppini pótzászlóalj bakái az ezredzenekar vezetésével lelkesen vonultak át a városon, ki a pályaudvarra, hogy kilencnapos vonatút után megérkezzenek az oroszországi Orjolba, ahol már másnap átéli az első légitámadást. Napokra bontott beszámolójában megdöbbentő, szemléletes képet fest a nélkülözésről, amint a katonák mínusz 52 fokban is harcoltak téli egyenruha és álcázás nélkül, a hóban fagyoskodva. Rehfeldt Oroszországban harcoló zászlóalját 1942-ben a veszteségek miatt feloszlatták. Ő maga súlyos fagyásos sérülést szenvedett, de az esélyekre rácáfolva - és az orvos elképedésére - újra lábra tudott állni. Visszavezényelték a frontra, és a harctéren tanúsított bátorságáért szakaszvezetővé léptették elő. Akik most ismerkednek a keleti front történetével, azokat ámulatba fogja ejteni, mi mindenen kellett keresztülmennie Rehfeldtnek a túléléshez, azok pedig, akik jártasak valamennyire a náci Németország és a Szovjetunió közötti háború történetében, látni fogják, hogy a hiteles leírások alátámasztják a másutt olvasott tényeket, miközben újabb árnyalatokkal gazdagítják azokat. Bárhogy is, az olvasó érdekfeszítő utazásra számíthat. A több mint 240 fényképpel és saját készítésű térképpel illusztrált, lebilincselően izgalmas olvasmány egy katonáról szól, aki többször is közelről nézett szembe a halállal, egyúttal tanúbizonyságul szolgál rendíthetetlen kitartására és lelkierejére.