Megyek utánad

csak egy szó: ZSENIÁLIS!

A Megyek utánad egy érdekes, egyszerre mindennapi, mégis különleges történet, ami paradoxonnak hangzik, de talán pont ez a szépsége a regénynek. Hiszen nem egyedi-e minden egyébként átlagosnak nevezett ember élettörténete a maga módján? Érdekes alaphangot ad a könyvnek, hogy a nyelvezet mai, modern, de a történet eleje még a rendszerváltás előtt zajlik, ami 2014-es szemszögből nézve már szinte egy egészen másik világnak tűnik. A különböző szakaszok hangulatai nagyon érzékletesek, különösen a kisiskolás és az egyetemi évekről szóló részletek. A gimnáziumi némileg elüt, de hát pont ebben áll a sorsfordulat egyediségének lényege. A bizonyos életkorokban felmerülő kérdések, kétségek és megoldásra váró problémák, melyeknek legalábbis egy részével minden ember találkozik előbb vagy utóbb, mesterien vannak beleszőve a cselekménybe. Különösen megragadó az egyetemista évekről szóló szakasz, melyben egyszerre megjelenik a szabadság érzése, hogy különösebb kötöttségek nélkül lehet mozogni a világban, de ugyanakkor fel-felbukik a szorongás is attól, hogy úgy tűnik, mintha a diploma után csupán a nagy semmi várna. Különösen egy bölcsészettudományi ágazatban tanuló szempontjából nézve. Barátságok, szerelmek, csalódások, boldogság és fájdalom csodálatos egyvelege ez a regény, olyan jellegzetes érzésekkel és pillanatokkal megtűzdelve, amiket mindannyian átélünk, de itt a mögöttes okokat, motivációkat felboncolva, és kegyetlen pontossággal megírva láthatjuk viszont, ami a keserédes felismerésen túl valamilyen különös módon szórakoztató. Nagyszerű könyv, igazán megéri elolvasni!

Viharsarkiként plusz abból a generációból amelyből Daru is való, nagyon megfogott a könyv. Sok érzést ismerve, sokat nem. Nagyon tetszett! Egy utazáson kezdtem s fejeztem be, így a szálláson hagytam egy ajánlással, hátha valaki rálel s beszippantja: )