Zen kiút a depresszióból

Ugye, mindannyian tapasztaltuk már, milyen kiegyensúlyozottak, derűsek a buddhisták keleten és nyugaton, szerzetesek és világiak, nők és férfiak, fiatalok és idősebbek mintha minden élethelyzetben csakis jól tudnák érezni rnagukat. Azt mondják, azért van ez, mert ők megtalálták a helyüket a világban. Való igaz, hogy minden lelki bajunk abból származik, hogy szorongunk, a szorongás pedig abból, hogy eltévedtünk valahol az életünk sötét labirintusában, és nem látunk fényt, kivezető utat. Ők pedig, a buddhizmus eszméinek követői, úgy gondolják, hogy jó útra leltek, s célhoz is érnek: előbb vagy utóbb kényelmesen elhelyezkednek a tágas és otthonos végtelenségben. Ennél jobb hely valóban nincs. Itt aztán biztosan nem veszünk el az életünk részleteiben. A végtelenség élménye kitágítja és megnyugtatja a szívünket. Minden terhünk lehull rólunk, s szertefoszlik az időben és a térben.