Otthon a világ végén

A Pulitzer- és Faulkner-díjas nagy amerikai író első regénye magyarul. Történelmi távlatokat átívelő, botrányos és sokkoló remekmű szerelemről és barátságról, homoszexualitásról és családról. Attól fogva, hogy kamaszként találkoznak, Jonathan és Bobby elválaszthatatlanok. Amikor Jonathant New Yorkba szólítja az egyetem és a karrier, Bobby az ő szüleivel marad Clevelandben. Amikor pedig útjára eresztik a "fészekből", Jonathanhoz költözik, aki minden-csak-nem-házasság kapcsolatban él az extravagáns Clare-rel, s kezdetét veszi hármójuk közös "családi" élete... "Szenvedélyesen, mégis szinte fájdalmasan intim... Nagyszerű és jelentős regény." David Leavitt "Cunningham erőteljesen és érzékenyen ábrázolja három szereplőjét... mindazonáltal mindegyikük megőrzi azt a titokzatosságot, amit embernél léleknek, regényben művészetnek neveznek." Los Angeles Times Book Review "A tető üres és fekete volt... Végigheveredett a törülközőn, mintha a tengerparton volnánk. Én is levettem az enyémet, és az övé mellé terítettem. Meztelen testemen végigsimított a Harmadik utca dudákkal és spanyol zenével teli légáramlata... Nem beszéltünk többet arról, amit csináltunk. Helyette munkáról beszélgettünk, meg zenéről és Clare-ről. És beszélgetés közben a jéggel végigsimítottuk a másik hasát, mellét, arcát. Volt benne szex, de nem volt szex közöttünk - nem követtünk el semmiféle aktust. Édesebb, testvériesebb szeretkezés volt ez. Az volt benne, hogy jó érzést akarunk szerezni egymásnak, hogy ilyen mélyen ismerjük egymás tökéletlen testét. Amikor az egyik kocka elolvadt, másikat vettünk ki a tálcáról. Jonathan a megolvadt jéggel lemosta a hátamat, aztán ugyanezt tettem vele. Éreztem, hogy minden születő pillanat új lehetőségeket hoz. Elhasználtuk az összes jégkockát, és beszélgettünk mindenről, ami csak az eszünkbe jutott."