Megtagadva

"Soha nem akartam emlékezni. Egész életemben próbáltam elfelejteni mindazt, ami történt. Hiába, nem szabadulhatok. Ezekkel a sorokkal záródik Somlyói Anna visszaemlékezése az életéről, amit összetört a háború. Somlyói Anna vidám, önfeledt diáklány a történet kezdetekor 1942-ben. " A '42-es volt az utolsó tanév, amikor szeptemberben rendesen megkezdődött, júniusban pedig befejeződött a tanítás" A világ nagy változásai hogyan hatottak a hatodik gimnazista lány életére erről olvashatunk a könyvben. Hogyan lett felnőtt nő, élte túl a háború borzalmait. Milyen hatással volt az ő fiatal lelkére, életére a világégés. A holokauszt borzalmát nem lehet elfeledni. Amikor a legjobb barátnőjét családostul elviszik értetlenül áll a történtek előtt....akkor még kalandnak tűnik, hogy kenyeret csempésszen be a táborba Goldberger Etának. Aztán jön a szomorú valóság. A szeretett édesapa behívója, majd a borzalmak csak fokozódnak. Látni elpusztulni az ismerősöket, szeretteit, az éhinség, a túlélés reménye, felfogni a felfoghatatlant. Olvasni is döbbenetes, átélni egészen más. Kováts Judit nagyszerű mesélő, magával ragadóan írja, tárja elénk a kor összes borzalmát. Ott vagyunk Annával lélekben a történetben. Anna története nagyon is szubjektív, az ő szemszögéből éljük át, látjuk a történelmet. Hiteles, pontosan megrajzolt alakok adnak képet a közelmúlt borzalmairól: "málenkij robot",egymás beárulása, az élelem hiánya, a félelemről. Túl kellett valahogyan élni... Amikor minden Egész eltörött, nem csak a feldúlt házak bútorai, emberek élete omlott össze egy pillanat alatt.Most a cserepekből egy húsba vágóan őszinte embermesét olvashatunk ki. Az elmondás, talán oldja az egész életre kiható félelmet, fájdalmat. Nagyon megindító rész volt, amikor Anna az elveszett szerelemről emlékezik...Andrásról, akivel szinte alig kezdődött el köztük valami, már eltépték egymástól őket. A fülszövegből egyértelmű már, mi is történik Annával,...és sok sok magyar asszonnyal, leánnyal. Nem csak a tankok,a bombák okoztak hatalmas pusztítást. Ami a lelkekben lezajlott arra talán csak az idő lehet gyógyír. Szembe nézni a múlttal, még ma sem könnyű. A fájdalmak sokszor feloldhatatlanok maradnak. Mindenkinek a kezébe adnám ezt a könyvet. Érték van benne! A könyv borítója drámaian egyszerű, kifejező.