Kurt Vonnegut munkásságának első szakaszában, az 1950-es–'60-as években, jórészt
megélhetési okokból írta elbeszéléseit a népszerű magazinok számára.
Sodró lendületű, ötletes, egyszerre kacagtató és elgondolkodtató
novellái nagy népszerűségnek örvendtek, ugyanakkor kiváló terepül
szolgáltak írói készsége fejlesztéséhez. E korai írásokban
kristályosodtak ki azok a jellegzetes vonneguti vonások, témák és írói
technikák, amelyeket későbbi regényeiben kamatoztatott. Novelláinak egy
része második világháborús élményeiből táplálkozik, de elbeszéléseit
döntően a General Electric vállalatnál tapasztalt, az 1950-es évek
Amerikájára jellemző technikaimádat kipellengérezésének szentelte, s egy
illúzióit vesztett, elidegenedett társadalom jövőbeni képét festette
fel. Miután Vonnegut regényíróként is befutott, elbeszéléseket csak
elvétve írt az Esquire, Playboy, Galaxy Science Fiction, Magazine of
Fantasy and Science Fiction hasábjain.
Legismertebb és világszerte legtöbb kiadást megért regényei a Macskabölcső, Az ötös számú vágóhíd és a Bajnokok reggelije. Magyarul valamennyi regénye, két-két önéletrajza, elbeszélés- és esszékötete is megjelent. Több regényét saját maga illusztrálta hanyag vonalvezetésű, egyéni rajzaival.