Kékszeműfiú

Még nem sikerült végigolvasnom, de amit eddig olvastam, az borzasztóan tetszett! Villanások, szemszögváltások, enyhe (vagy nem is kicsit enyhe?) skizofrénia némi gyilkos hajlammal. Érdekesek voltak a blogos bejegyzések is, az ott névtelenül írók jelleme. Szerintem egy szenzációs könyv! Aki szereti a pszicho-krimit és a törött jellemeket, annak bizony ez egy igazi kincs! Senki ne ítéljen a borító alapján... Persze, az a kisfiú a borítón igen aranyos a maga nemében, de a jelleme bár hátborzasztó, egyben nagyon izgalmas.

Kár volt a Csokoládét emlegetni a borítón, mert ez egy teljesen más jellegű regény (én arra számítottam, és jobban örültem volna, ha olyan). Nekem kicsit sok volt ez a gyilkos elme megközelítés, és nem is nagyon tudtam követni, hogy akkor ki kicsoda és mit tett vagy nem tett... Pedig van egy-két könyv, aminek megéri "végigrágni" az elejét, mert aztán valami csodás lesz a végkifejlet - ilyen például az Urak és játékosok szintén Joanne Harristől, amit imádok. Talán csak még egyszer el kellene olvasnom, hogy értsek mindent, de nem hiszem, hogy ez még valaha megtörténhet...