62/Kirakós játék

"Ha megírnám azt a könyvet, megmagyarázhatatlan lenne a használatos lélektani eszköztárral minden szabványos magatartási forma [...] Bolondnak vagy komplett hülyének tűnnének föl a szereplői. [...] Ugy gyötörnék vagy szeretnék egymást, vagy úgy ismernének egymásra azok a bábuk, hogy alig volna sejtelmük róla, mit készít bennük, általuk és révükön az élet. [...] Minden egyes vereségünk után közelebb kerülünk a végső változathoz, és hogy nem létezik az ember, csak szeretne létezni, csak törekszik rá, hogy létezzen, csak kapálózik szavak és viselkedésformák és olyan örömök között, amelyeket vér fröcsköl be, és mindenféle szóvirágos beszéd, mint ez is" - írja maga Cortázar egy képzeletbeli író és esztéta, Morelli nevében, akit egy újfajta regény, egy irodalmiatlan irodalmi nyelv gondolata kísért. A tervet tett követte: Cortázar megírta a Sántaiskola sűrített párlatát, ezt a furcsa című könyvet: a huszadik századi latin-amerikai irodalom egyik legkülönösebb, legrejtélyesebb szerelmes regényét, ahol valóságos létforma a szerelem.