Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

beatrice13 | 2012-02-06 07:51:00

Óriási köszönettel  tartozom a Színházkolóniának és a Nemzeti Színháznak, ugyanis valamikor régen (november végén) én nyertem a páros jegyet erre az előadásra. Szóval így utólag is nagyon szépen köszönöm és egyúttal jelentem: éltem a lehetőséggel, elmentem és megnéztem ezt a zenés drámát. Hogy nem...

Óriási köszönettel  tartozom a Színházkolóniának és a Nemzeti Színháznak, ugyanis valamikor régen (november végén) én nyertem a páros jegyet erre az előadásra. Szóval így utólag is nagyon szépen köszönöm és egyúttal jelentem: éltem a lehetőséggel, elmentem és megnéztem ezt a zenés drámát. Hogy nem romantikus vígjátékról van szó, azt Makranczi Zalán első megjelenése is érzékelteti. Feketeruhás férfiként gyakran felbukkan az események során, ritkán szólal meg, mégis mindig egyből észrevesszük, jelenléte bajt, vészt sejtet.  A Bánfalvi Eszter- Martinovics Dorina-Gerlits Réka trió is ezt erősíti. Ők hárman együtt hol Viktor (Fehér Tibor) lelkiismereteként, hol a történések hozzászólójaként  lépnek színre. Számomra egy kicsit olyanok, mint a rossz tündérek, akik a varázspálcájukkal mindent befagyasztanak maguk körül. Engem, a nézőt egyből visszaráncigálnak a rideg valóságba abból a tündérmeséből, amelyet Viktor és a lányok alkottak maguk köré. A lányok elhiszik, mert el akarják hinni.Egyet azonban mindenki tud a szíve mélyén: a fiú nem görög diplomata. Bár maga a történet az 1960-as években játszódik (valós események alapján), ennek ellenére egy modern, aktuális, előadást láthatunk - evilági ridegséggel, bizonytalansággal, nyugtalansággal-, melyben a lányok és Viktor hasonló problémákkal  küszködnek, mint mi a 21. században: álmokat kergetnek, szeretetre vágynak, szebb jövőt remélnek, lenni akarnak  Valakik. Nem lehet könnyű dolga a színművészeknek: sokan közülük több szerepben is megjelennek, énekelnek, hangszeren játszanak, teszik mindezt nagyon ügyesen. Viktor áldozatai , vagyis Kovács Patrícia, Martinovics Dorina, Radnay Csilla és Tompos Kátya nagyon hitelesen hozzák az adott női karaktereket. Viktor jelleme annyira nem rajzolódott ki előttem. Amit vele kapcsolatban érzek az, hogy ő egy fiatal, zöldfülű fiú, aki mer nagyot álmodni és mer nagyot lépni álmai érdekében, ám nem ismeri a határait.  Ez részben becsülendő, hiszen tesz azért, hogy színt vigyen szürke, monoton, munkával teli  fullasztó életbe.  De vajon meddig lehet elmenni, elrugaszkodni a valóságtól és főleg másokkal és mások érzelmeivel játszadozni? Egyáltalán ki a felelős a végkifejletért? Hol húzodik a határ a valóság és álmaink között? És merre, illetve hogyan tologassuk ezt a határt, hogy jó legyen? Szóval kérdések vannak, és azt hiszem, ez jó.:) Az elhangzott dalok közül három kiemelkedő volt számomra: Az Im Victor és Mikor hiába Fehér Tibortól illetve Tompos Kátya dala (nem tudom a címét). Természetesen nagy öröm volt látni Törőcsik Marit, még nem láttam azelőtt színpadon,  így igazán felejthetetlen pillanatok voltak.:) Összességében érdekes, különleges hangulatú előadás volt, nem vált kedvenccé, de érdemes volt megnézni. Köszönet érte még egyszer!