A hold a hetedik házban ## Novellák
Buba | 2011-10-08 19:45:00
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.
József Attila:Eszmélet
Rakovszky Zsuzsa novellái lírai Holddalok. Főszereplőik mind Holdak, éjszakában bolyongó magányos égitestek, akik keresik a napfényt, vagy egy Nap fényét. Egy férfiét, legyen az a szerető, vagy nem szerető apa, férj, vagy volt férj, a szomszéd fiú, vagy mások megváltásának káprázata, ami megvilágítja az életüket. A Holdak útja előre megírt és kiszámított véletlen, és ha épp pályaelhagyásra készülnének, kilépnének a rosszból, mert érzik, hogy így nem mehet már tovább, a törvény szövedéke mindíg fölfeslik valahol, és nem tudnak kiszállni a keringőből. Önsorsrontás vágná rá Csernus, ítélkezne és kiosztaná az összes Holdat, mert maguk okozzák saját szenvedéseiket, fölöslegesen tűrnek és magukat rendelik alá a helyzetnek, meg a Napnak, túlzott felelősségterheket cipelnek vagy éppen felelőtlenek, de igazán sosem boldogok, csak kergetik azt a valamit, amit boldogságnak hisznek. Rakovszky Zsuzsa viszont nem ítélkezik, finom vonásokkal rajzolja meg a sorsvonalakat a tenyereken, nappali és éjszakai álmokkal körbeszőve, a dráma sem hangos, a tragédia sem harsány, mindenre pasztellszínű köd borul, álomé, emlékezésé, ifjúságé vagy a reményvesztettségé. A Hold a hetedik házban, ami a házasság és a párkapcsolat színtere, ha meg ezek nincsenek, a külvilágé, itt Holdak Rakovszky nőalakjai, akik változnak, alakulnak, de helyzetük mozdulatlan marad szinte végig, saját tengelyüket járják körbe, de előre nem haladnak. A Hold a hetedik házban énekli eközben egy fekete nő, fehér virágokkal a hajában, de ez a világ innen messze van, se harmony, se understanding nincs az 50-es, 60-as évek Magyarországában, a Vízöntő kora később is csak csicseriborsós saláta alakjában manifesztálódik, meg angyalokban, akiket nem lehet bármilyen apró-cseprő problémával zavarni, szóval még ők sem nyújtanak menedéket, ahogy a gyülekezet egyszerű dalai sem. Nincs kiút és nincs igazi remény sem, csak félelmes éjszakák és sötét nappalok.