Wass Albert összegyűjtött versek - Wass Albert Életműve 15.

FÜLSZÖVEG "Az írót és a magyar irodalmat nem kell félteni. Ez a törmelék-magyarság, aki él ma még, elvész, felszívódik, nyoma sem marad. De évtizedek múltán majd itt-ott, régi ládákról, ócska padlásokról előkerülnek az igazi nagy kéziratok, a lopva-írottak, hogy egy új reneszánszba bontsák a magyar irodalmat, mihelyt megérik rá az idő és megérik hozzá egy új közönség. A tehetség Istentől való és a katakombákba vonult író még az éj sötétjében is kőbe vési az isteni mondanivalókat, mert másként nem tehet. Kevesebb lesz az írás, de ami lesz, az nagy lesz és eget ostromló, leszűrt óbor. Istenek itala. Mert elhivatás és isteni parancs elől elmenekülni nem lehet, még barlangok mélyébe se, televízió izzó lámpái elé se, vadnyugati ostobaságok gyártása mögé se. Ha igazán író az író és Isten gondolata feszíti belülről: a gondolat könyvvé lesz előbb-utóbb." (Részlet Wass Albert 1955-ben megjelent írásaiból)