Tört királytükör

„Zsigmondnak minden uralkodói kvalitására szüksége volt, hogy magához édesgesse az elpártolt vagy épp hátat fordítani szándékozó nagyurakat. Tojástánc volt élete, uralkodásának első két évtizedében, Garaiak, Horvátiak, Rozgonyiak, Bebekek, Perényiek között. ... E nagyurak között kevés volt még az idegen. Ciliéi Hermann, Ozorai Pipo s a lengyel Stibor külön-külön országokból ideszakadva vertek gyökeret magyar földön, igyekeztek összeolvadni a magyarokkal. A királyi tanácsban magyar szó járta, ezeket az artikulusokat fordították deákra. Az urak jó része nyers, provinciális latint beszélt, a papok már jóval finomabbat. A magyar népességű és nyelvű városokban, mint Buda, Esztergom, Székesfehérvár — magyar légkörben éltek, melynek megvolt a maga sajátos, a birodalmi városokhoz nem hasonlítható varázsa. A magyarok egy évtizeden át megszokták, hogy király nélkül is meglehetnek. Telve tengernyi panasszal, de mégis menten nagyobb háborúktól, az országot magukkal rántó katasztrófáktól, mint ami a szomszédos Csehországban történt. Az európai élet lassan kiformálódó rendje szerint éltek."