Toldi - Toldi estéje - Buda halála

A Toldi-trilógia Arany János egyik főműve. Mint trilógia korántsem egységes műalkotás: három önálló része nemcsak különböző korszak jelentősen eltérő produkciója, de tulajdonképpen műfajilag sem áll egymáshoz közel. Az először keletkezett Toldi népies elbeszélő költemény. Hőse a "legkisebb fiú" lovag lesz, középkor legmesésebb idejében, de megmarad egyszerű, naívan "nép fi"-nak is, aki gyöngéden rajong az anyjáért, aki egyszerre félelmetes természeti erő és meghatóan kedves kamasz, aki farkast, bikát, idegen lovagot könnyűszerrel és fölényesen legyőz, de patriarkális bensőségekkel szalonnázik szolgájával, szíven üti a bánatos özvegy sorsa, és aki csak a nagy király hűséges katonája akar lenni, sem vagyon, sem birtok, sem rang nem nyűgözi. A Toldi csodálatos, egyszerűségében is hallatlanul művészi nyelve, stílusa, kompozíciója ma már archaikus. Méltatói elsősorban epikus objektivitását, népmese tisztaságú szerkesztőművészetét, "homéroszi" derűjét, főhősének realista és romantikus vonásokból kikevert vonzó figuráját, a plebejus népiesség eszmei képviseletét szokták kiemelni, maga Arany is legjobb művének tartotta, később gyakorta vágyott valami hasonlót alkotni. Egyúttal ez a mű a legismertebb, legnépszerűbb Arany-költemény is, olvasóinak köre cseperedő gyermekektől az esztétikai ínyencekig tart. Modernebb, áttételesebb, nehezebben megközelíthető a mindössze két évvel később keletkezett Toldi estéje. Látszólag epikus történet ez is, az "első Toldi" főhősének aggkorát, utolsó nagy küzdelmét és halálát beszéli el, valójában inkább egyetlen hatalmas lírai költeménynek, elégiának tekinthető. A balladai drámaiság és epikus részletező kedv találkozik a műben. A Buda halála a költő egyik legkiérleltebb epikus alkotása. A népi életképek derűs realizmusát a pontos okozati összefüggésekre épülő konfliktussal, gondosan rajzolt jellem- és lélekrajzzal párosítja. Minden eddigit felülmúló bőséggel használja fel és fejleszti tovább a népnyelv kifejezéskincsét.