Te meg én

Legyőzhetetlen szerelem! - énekli Szophoklész elámult lélekkel e hatalmas szenvedély láttán. S valóban alig van az életnek csodálatosabb jelensége, mint ez, amelyben a Lét minden titka szinte együttesen szemlélhető. Összesűrűsödik benne a faj életakarása és az egyén boldogságkeresése: élet fakad belőle és legyőzi a halált, amikor továbbviszi azt az életet, amely az egyénben megsemmisülni látszik. Általa a pillanat az öröklétbe ömlik bele. Ezért oly kimeríthetetlen és titokzatos valami, akárcsak maga a Lét. Egyszerű elmék, költők és tudósok évezredek óta kutatják a mibenlétét, de ki merné állítani, hogy már kimerítették minden titkát? A szerelem örök, mint maga a Lét. Az élet két legnagyobb misztériuma: a születés és halál találkoznak benne, mert ha örökkévalók volnánk, egyáltalában nem ismerhetnénk a szerelmet.