Semmi különös. Csak éltem...

Rengeteg kitűnő visszaemlékezést olvastam életemben. Szinte mindent elírtak előlem, csak a saját történetemet nem; azt -nincs mese - nekem kell megírnom. Merem remélni, hogy lemenőim is elolvassák, mert hiszen főleg nekik beszélem el azokat a történelmi és családi eseményeket, amelyekre vissza tudok emlékezni. Szeretném megírni azt a sok minden szépet, jót, meglepőt, érdekeset; megható, váratlan, mulatságos, hihetetlen és tragikus eseményt, ami velem történt hosszú életem folyamán, és még most is állandóan történik. Nem lett belőlem sem író, sem hős; megúsztam a bombázást, a börtönt, a kitelepítést. Egyszerűen csak sok jóságot tapasztaltam. Azoknak próbálok emléket állítani, akik jók voltak hozzám és már nem élnek, meg azoknak is, akik még élnek és elolvassák, amit írok. Mindenkinek érdekes és különleges az élete, még akkor is, ha esetleg úgy gondolja, mint én, hogy nem történt benne semmi különös...