Politikai eszmék, politikai gyakorlatok

A szerző politikai elmélet és politikai gyakorlat, eszme és tett mindenkori kölcsönhatását vizsgálja. A politikai gondolkodás formálódásában tekintettel van a korszak filozófiai, jogi, szociológiai, közgazdaságtani, biológiai fővonalaira és a politikára gyakorolt hatásaikra. A szövegben erős szálként húzódik végig a politikai áramlatok kölcsönhatásainak, egymás közötti vitáinak, valamint alkalmi összecsiszolódásuk és széttartásuk jelenségének követése. A másik meghatározó vonulatot az a folyamat képezi, amely során az eszmei követelmények alkalmazkodnak a helyhez, az időhöz,a helyzethez, ahol mozognak és amelyben kifejtik hatásukat a gyakorlatban, a közbeszédben és az emberi hétköznapokban. A tárgyalt időszakban elválaszthatatlanná vált egymástól a politikai elmélet, illetve az azt magáénak valló áramlat – mozgalom, párt, szervezet – és a politikai hatalom – kormány, parlamenti erők, nyomásgyakorló társadalmi szervezetek – tevékenysége. A politikai elméletek családjában legelőször a liberalizmus, visszahatásaként a konzervativizmus, majd a szocializmus született meg, de mindegyikük nagy változásokat élt meg az idők folyamán, és mindegyik mellett felléptek részben nagy jövő elé néző rokonok (keresztényszocializmus), részben veszedelmes kiágazások (radikális konzervativizmus, fasizmus, nácizmus az egyik, anarchizmus, terrorizmus,bolsevizmus a másik oldalon). A monográfia a politikai eszmeáramlatok sikereiről, kudarcairól, alakváltozatairól szól a 19. századi gyökerektől kiindulva a 20. század viharos változásain át a napjainkban pusztító világgazdasági válságig.